Véget ért egy valóságshow immár sokadik évadja. Minek voltunk tanúi? Mennyiben tükrözi a valóságot a show? Miért fogja meg nézők ezreit a műsor? Mennyire vegyük komolyan a látottakat?

A valóság-show kifejezés kettőssége mellett ma már elsiklunk, hiszen annyi ilyen műsort láttunk már, annyi évadot nézhettünk végig. Azt hihetnénk, hogy a valóságot tükrözi a tévé, hiszen valós személyek, valóságosan alakítják előre meg nem írt szerepüket. Akkor miért nem teljes egészében a valóságot látjuk?

Egy olyan emberkísérlet tanúi vagyunk, ahol a szereplőket kiválogatják. Bizonyos tulajdonságú embereket keresnek, bizonyos erősségekkel, gyengeségekkel, hogy biztosan legyenek konfliktusok. Miért nem valóságos ez? Mert a való életben valószínűleg el fogod kerülni azt a személyt, aki számodra nem szimpatikus. Itt azonban nem tehetik meg a szereplők, igen hosszú időre össze vannak zárva. Azt pedig tudjuk, hogy az azonos töltésű részecskék taszítják egymást, a háború kirobbanása biztos nézettséget hoz a tévének.

A szereplők egy alapos szűrés után egy kontrollált környezetbe kerülnek. Itt a társas szabályok, csoportdinamika szabályszerűségei bár érvényesülnek, azonban egy olyan helyen ahol külsőleg folyamatosan beavatkoznak. Feladatokat kapnak, szándékosan olyan programokat szerveznek, ami felbolygatja a hétköznapokat. Életünk nem csupa izgalom, a hétköznapok nyugalmát előszeretettel élvezzük. Itt mégis sorra történnek a randevúk, a bulik, a versenyek.

Egy hétköznapi esetben a csoportok valamilyen cél érdekében szerveződnek, vegyünk példának akár egy ének-kórust, egy foci csapatot, kortárssegítő csoportot vagy egy baráti társaságot. Minden esetben van legalább egy közös cél: közös jó időtöltés, egy meccs megnyerése, vagy mások segítése. A tévében bemutatott emberek azonban egymás ellen dolgoznak, szövetkezek lépten-nyomon, sohasem érzik magukat biztonságban. Hiszen míg egy valós csoport azért küzd, hogy tagjai megmaradjanak, a tvben azért, hogy a „másik vesszen el, essen ki.”Aminek a tévénéző is aktív részesévé válik, hála a „kiszavazó show-knak”.

Miért vonzó, miért szeretjük?

Ki ne szerte egy kis izgalmat, pezsgést életében? Ebben a műsorban hónapokon keresztül megkaphatjuk, úgy, hogy nézőként az izgalom illúziójának részesei lehetünk, befogadunk néhány új „családtagot”, akik a dobozban élnek. Ráadásul egy olyan lehetőséggel kecsegtet, amit sok más esetben csak kitartó munkával lehet megszerezni: a győztes csupán azzal, hogy önmaga, ebben a rendszerben jutalmat kap.

Ki ne szeretne elismerést azért, mert saját magát adja és közben minden földi jóval elhalmozzák? A való életben keményen kell dolgoznunk, hogy egy házat végül megvegyünk, teljesítenünk kell a hétköznapokban a célért, ami nem fog azonnal az ölünkbe hullani. Nagyon csábító a műsor által kínált hírnév, celebség is. Az elismerés fogalma átalakult, az ismertség vált elsősorban fontossá, másodsorban pedig az, hogy miért is ismert valaki.

Káros-e ez? Teszi fel a kérdés megannyi szülő. Mindaddig nem, amíg a tv nézés kontrollált és tudjuk azt, hogy a tévében látott műsor nem a valóság. Egy érett személyiség képes arra, hogy meglássa a különbséget a kísérlet és a valóság között.

(Börcsök Gyöngyi, Fotó: RTL Klub/Sajtóklub/Bársony Bence)