Mindenki életében elkerülhetetlenül eljön az a pillanat, amikor szembe kell néznie szeretett hozzátartozója – egy szülő, testvér, közeli barát, idős családtag vagy egy kisgyermek - elvesztésével. Senki sem immunis erre a lelki traumára és fájdalomra. Így, ha valamikor, akkor ebben az esetben tényleg szükségünk van a segítségre. Ugyanúgy, ahogy nekünk is jól esik ilyen estben a segítség, egy barátunknak is jól eshet, sőt szinte kötelességünk valahogyan segíteni neki. Igen, de mégis, hogyan tudjunk segíteni és támogatni gyászoló barátunkat?

A gyász

Először is hagyd, hogy a barátod nyugodtan, szabadon és teljes mértékben gyászoljon. Soha ne mondd senkinek, hogy „csak tedd túl magad rajta”. Időbe telik ugyanis megszokni az életet egy közeli ismerősünk, családtagunk nélkül. Meg kell tanulni betölteni azt a nagy űrt, amelyet életünkben az illető hagyott, és ezt el is kell fogadni. Idővel és fokozatos lépésekkel barátunk egyre erősebb lesz, ez azonban személyenként változó intervallumot jelenthet. Ezért fontos, hogy légy együttérző és türelmes.

Nyújts segítő kezet felé, amely jelen esetben talán leginkább a vállad, amelyen kisírhatja magát. Mondd el neki, hogy ha szüksége van rá, nyugodtan sírjon a te jelenlétedben is, anélkül, hogy kínosan vagy kellemetlenül érezné magát. Szerettünk elvesztése nagyon fájdalmas és lelkileg is megterhelő feladat, így érthető, hogy nehéz feldolgozni. Ezért támogasd és oszd meg a gyászát. Természetesen nem vállalhatod át az egész bánatát, de azzal, hogy „csak ott vagy” neki, hidd el, hatalmas segítséget nyújtasz. Ha biztonságban érzi magát veled, és tudja, hogy tud kihez fordulni, ha problémája van, akkor sokkal könnyebben tudja feldolgozni a történteket, és felvenni újra az élet ritmusát. Előbb vagy utóbb ugyanis mindannyiunknak be kell kapcsolódni újra a hétköznapokba.

Oszd meg az emlékeket!

Légy nyitott arra, ha a barátod az elveszített személyről szeretne beszélni. Ha ugyanis valaki nagyon közeli ismerős távozik el közülünk, sokszor félünk attól, hogy el fogjuk őt felejteni. Félünk, hogy elfelejtjük, hogyan nézett ki, milyen volt a hangja, és félünk, hogy elfelejtünk minden gyönyörű percet és közös emléket, amelyet vele töltöttünk. Valójában azonban soha nem feledjük, de a fájdalom tükrében a felejtés igenis valós aggodalomként merülhet fel a gyászolóban. Azáltal azonban, hogy beszélünk az elvesztett személyről és a közös emlékekről, újra jól az emlékezetünkbe véssük az elmúlt pillanatokat, és biztosítjuk a gyászolót arról, hogy az emlékek mindig ott lesznek.

Amikor hagyod, hogy a barátod az elvesztett személyről beszéljen, ne állítsd az ő esetét párhuzamba a veled megtörténtekkel. Ez az ő ideje. Persze azzal, ha megemlíted röviden, hogy te min mentél keresztül, biztosíthatod őt arról, hogy teljes mértékben megérted a helyzetét. A lehető legkevesebbet mondj el a saját történetedről, és sokkal inkább figyelj rá. Így azt érzi majd, hogy fájdalmát átérzed és megérted, úgy mintha az a sajátod lenne.

Akadályozd meg az elszigetelődést!

Ne hagyd, hogy egyedül gyászoljon! Gyakran, a gyászoló emberek többsége úgy érzi, hogy nem szeretne emberek közé menni, és így magában szeretné feldolgozni a történteket. Ez azonban roppant veszélyes lehet, ugyanis az illető könnyen befelé fordulhat, és elindulhat a lejtőn, amely egyenes út a mély depresszióhoz. Tedd magad elérhetővé a barátod számára, napi hívásokkal, látogatásokkal. Érdeklődj afelől, hogy hogyan is érzi magát. Ne légy tolakodó, de ne is légy érdektelen. Ez a kapcsolat ugyanis majd megakadályozza, hogy a barátod kikerüljön az élet körforgásából.

A barátod továbbá attól is tarthat, hogy a többiek majd másképp néznek rá amiatt, hogy sokszor igényel türelmet és segítséget, és talán emiatt elveszítheti az eddigi barátait is. A gyászoló személy ugyanis nem szeretne senkinek a terhére lenni. Ezért fontos, hogy megnyugtasd, hogy ez senki számára sem teher. Ez a megnyugtatás tulajdonképpen azt jelenti, hogy ott leszel mellette, és bármikor elérhető leszel számára. Akkor is, ha beszélgetni szeretne, és akkor is, ha csak azt szeretné, hogy valaki legyen a társaságában.

Enyhítsd a napi terheit!

A lelki segítségnyújtás mellett másképp is segíthetsz a barátodnak. Így például ténylegesen is segítő kezet nyújthatsz neki a bevásárlásban, a főzésben vagy a házimunkákban. Ugyanis amikor valakit elvesztünk, könnyen előfordulhat, hogy teljesen megfeledkezünk magunkról, az étkezésről, az általános házimunkákról, vagy ezekre csak nagyon kevés idő jut. A barátod idejét ilyenkor a temetési procedúra, és a halál esetén felmerülő általános feladatok emésztik fel. Ezért a mindennapos feladatok elvégzése igenis nagy segítség lehet.

A „felépülés”

Fontos, hogy ott legyél a barátod mellett a temetés után hetekben vagy akár hónapokban is. Először ugyanis minden olyan gyorsan történik. Ilyenkor az ember általában el van foglalva az ismerősökkel, szomszédokkal, rokonokkal és az ő együttérzésükkel, továbbá a velük való beszélgetéssel. Azonban amint mindenki visszatér a mókuskerékbe, a gyászoló egyedül marad a szerettei nélkül, és szembe kell néznie az ürességgel. Nos, ez az az időszak, amikor egy közeli, jó barátra nagyon nagy szükség van.

Végül pedig, amikor a gyászoló barátod újra készen áll, hogy visszatérjen a hétköznapokba, maradj ugyanaz az ember, mint aki azelőtt is voltál, mielőtt egy közeli hozzátartozója eltávozott volna. Ne félj visszahozni a régi szokásokat, a nevetést és a megszokott tevékenységeket a barátod életébe. Jó hatással lehet rá, ha a régi szokásokat újra a megfelelő helyre rakod az életében. Fontos azonban, hogy ne erőltesd! Egyszerűen csak ajánlj fel lehetőségeket, és hagyd, hogy újra megtapasztalja az élet pozitív oldalát!

(Cs.B. - helium.com)