A szülők elvesztése halálos balesetben
Napjainkban egyre többször hallani halálos áldozatokat követelő közúti balesetekről. A szörnyűségek feldolgozása mellett a balesetet követő időszakban a túlélő gyermekeknek meg kell küzdeni a szülők elvesztésével is, ami szintén komoly feladat.
Legutóbb egy magyar turistákat szállító autóbusz borult fel Egyiptomban, ahol 11-en életüket vesztették. A túlélők közt voltak gyermekek és fiatalok is, akiknek nemcsak a szörnyűségeket kellett feldolgozniuk, de néhányan közülük a családtagjaikat is elveszítették a balesetben.
A halál elfogadása minden életkorban másként zajlik, mivel más eszközök állnak rendelkezésére egy 5 és egy 15 éves gyermeknek. Éppen ezért a segítő családtagoknak mindig a gyermek kori sajátosságait kell figyelembe venni, és ezeknek megfelelően elmagyarázni és elfogadtatni a történteket.
A szülők elengedésének 4 állomása van, melynek mindegyikén át kell haladnia a túlélő gyermeknek.
1. El kell fogadnia, hogy a szülők tényleg elhunytak, és már nem kelthetők többé életre.
2. Meg kell gyászolnia az elhunytakat, átélve a veszteség minden fájdalmát.
3. A gyászidőszak után meg kell tanulni alkalmazkodni ahhoz a világhoz, melyből az elhunyt szülők már hiányoznak.
4. Meg kell találni a megfelelő formát az emlékezésre és visszailleszteni a szülőket az új életbe.
A fenti folyamat rengeteg fájdalommal jár, melyhez testi és lelki tünetek is kapcsolódhatnak. A gyászt kísérheti étvágytalanság, kimerültség, fáradtság, szájszáradás, fulladás, esetleg szapora szívverés. Ezek a tünetek a stressz miatt alakulnak ki. A szülők elengedése magatártási változásokkal is járhat, ilyen lehet a visszahúzódás, a társaság kerülése. Gyakran előfordul, hogy a gyászoló gyermek kerüli azokat a helyeket, családtagokat, tevékenységeket, melyek emlékeztetik őt az elhunytra. Gyakori a konkrét ok nélküli sírás és a táplálkozási zavar is.
A leghevesebb érzelmi viharokat a serdülők élik meg, akik egyik pillanatban gyermekként viselkednek, és hárítják a problémát, a másik pillanatban pedig egy felnőtt racionalitásával közelítenek. Ezek az érzelmi hullámzások sok esetben depresszióhoz vagy szorongáshoz vezetnek. Előfordulhat az is, hogy a fiatal érdektelenné válik, elhanyagolja korábbi hobbijait, kerüli az iskolát, nem készül az órákra.
Az is megesik, hogy az indulat kontrollálatlan formában tör elő, vagy agresszív cselekedetre ösztönzi a gyászolót. Szélsőséges esetben előfordulhat, hogy a serdülő éjszaka randalírozik, megrongálja a köztulajdont, vagy durván viselkedik. Fiatalabbak korábbi, kisgyermekkori viselkedésmintákhoz térnek vissza, ilyen pl. az ujjszopás és. az ágybavizelés.
Mint látható, a szülők elvesztését nem könnyű feldolgozni. Ebben a folyamatban különösen fontos szerep hárul a környezetre, illetve a még élő hozzátartozókra. Fontos szabály, hogy mindig az adott életkornak megfelelő szinten közelítsenek a gyermekhez, és engedjék, hogy beszéljen az érzéseiről, gondolatairól. Nem jó módszer úgy tenni, mintha semi sem történt volna, vagy sürgetni a gyermeket, hogy mihamarabb lépjen túl a történteken, és viselkedjen úgy, mint más hasonló korú fiatal. Hagyni kell időt arra, hogy letisztuljanak az érzések és helyére kerüljenek dolgok. A hozzátartozó nagyon sokat tud segíteni azzal, ha mindig rendelkezésre áll, és legjobb tudásához mérten megpróbál válaszolni minden felmerülő kérdésre.
Ha a gyász fél évnél tovább tart, vagy szélsőséges magatartással, hangulatzavarra, szorongással jár, akkor mindenképp érdemes szakember segítségét kérni a veszteség feldolgozásában!
(Dr. Veress Dóra)
Kapcsolódó cikkek
