Mi is az a mentalizmus? Kit nevezünk mentalistának? Mi a különbség Sheldon Cooperre és Patrik Jane karaktere között? A két karakter két igen ismert sorozat főszereplőjeként tűnt fel. Mindkettőjük viselkedése ámulatba ejt minket, de más okból: talán nehezen érthető, hogy Sheldon miért nem érti az iróniát, ha zseni, és honnan tudja megjósolni az emberek viselkedését Patrik Jane?

Mentalizáció

Akár hiszitek, akár nem, mindannyian kis „mentalisták” vagyunk, legtöbbünk képes a mentalizációra. Ki jobban, ki pedig kevésbé. A mentalizáció nem más, mint másik ember gondolatairól, érzéseiről, vágyairól való gondolkodás. Elménk szüntelenül kutatja, hogy vajon társunk elméje mit rejthet. Gyakran teszünk fel magunknak hasonló kérdéseket: „Mire gondolhat?”, „Vajon szeret engem?”, „Akkor most örül ennek, tetszik neki az ajándékom?”.

A mentalizáció segítségével tudjuk megjósolni a másik ember viselkedését. Például, ha hazaállít a diák egy ötös témazáró dolgozattal, akkor tudja, hogy körülbelül milyen reakciókra számíthat. Ha ez viszonylag ritkán fordul elő, akkor arra számít, hogy kitörő örömmel fogják fogadni, esetleg meg is jutalmazzák. Ha pedig azt látjuk, hogy a másik ember éppen fújtatva, elvörösödött fejjel és összeszorított ököllel közeledik felénk, akkor nem arra gondolunk, hogy szerelmet fog nekünk vallani…

A mentalizáció egy olyan képesség, amely gyermekkorunktól kezdve fokozatosan fejlődik. Idővel a gyerekek felismerik, hogy nem mindenki ugyanarra gondol, amire ők is. Ekkor kezdenek becsapós játékokat játszani, vagy sírni, csupán azért, hogy megtudják, ez a viselkedés a környezetből milyen hatást válthat ki.

A mentalista

Öntsünk most azonnal tiszta vizet a pohárba: nem gondolatolvasókról vagy varázslókról beszélünk. A sötét középkort meghaladva, telis tele tudományos eredménnyel nem férhet hozzá kétség, hogy nem boszorkányságról van szó. De akkor mi is ez? Éppen olyan foglalkozásról beszélhetünk, mint mondjuk az orvosi szakma. Tanulható, elsajátítható. De ugyanúgy, ahogy orvos sem lehet mindenkiből (mert elájul a vértől, nem érti a biokémiát), mentalistává sem válhat mindenki.

A mentalista valójában előadóművész. Igazán jó színésszé sem válhat mindenki, valamiféle tehetségre szüksége van csakúgy, mint a jó mentalistának. Nem bűvészetről van szó, hiszen itt nem kiváló kézügyességre van szükségük, hanem valami egészen másra: éles eszjárásra és jó emberismeretre. Pontosan tudják, hogy milyen viselkedések, külső reakciók utalnak a belső gondolati munkára. Ezért keltik néha azt a benyomást, hogy a gondolatainkban olvasnak. Rendkívül jó memóriával rendelkeznek, és jó manipulációs képességekkel. Tehát a „varázslat” a fejekben történik, és nem egy varázsgömbből olvassák ki a válaszokat.

A mentalizáció zavara

Mindenki elhelyezhető egy olyan egyenes mentén, aminek az egyik végén azok vannak, akik különösen jók a mentalizmusban (Patrik), másik végén pedig azok, akik mindennek híján vannak (Sheldon). Az autisztikus szindrómákra a legjellemzőbb tünet éppen a mentalizáció zavara. Az autista gyermek ragaszkodik megszokásaihoz, a megszokott emberekhez, mert az így kiszámíthatóvá válik.

Az autista gyerek nem érti, hogy a másik mire reagál, nem érti, hogy miért azt válaszolja, amit. Számára nincsenek olyan egyértelmű sémák az emberi viselkedésben, mint a mi számunkra. Példaként lehet említeni azt a vígjáték-sorozatot, amelynek fizikus fiatalok a szereplői. A főszereplő, Sheldon, állandóan vicces helyzetekbe keveredik, mert bár az intelligenciája rettenetesen magas, szociális kapcsolatai hiányosak, nem érti a gúnyt, a viccet és az iróniát.

A mentalizáció sajnos, nem csak genetikai alapon sérülhet. Sajnos vannak olyan gyermekek, akiket súlyosan bántalmaznak, vagy nem megfelelően gondoznak, így nem tudják elsajátítani ezt a képességet. Sheldon Cooperre és Patrik Jane filmbeli karaktere egy valamiben egyezik: mindketten rettentő intelligensek, jó memóriával megáldottak, de az emberek nyelvén egyikük bizony nem ért.

(B. Gy.)