Az amerikai Mikulás, vagyis Santa Claus, 1860-ban született az USA-ban, és nevét a holland telepesekkel együtt érkezett Sintaklaus után kapta. Bár a hollandok már a 17. században magukkal hozták Sintaklaust, Amerikában egészen addig nem töltött be jelentős karácsonyi szerepet, míg 1809-ben fel nem tűnt Washington Irving egyik novellájában. Ekkor azonban még St. Nicholas-ként ismerték, akinek sem piros ruhája, sem rénszarvasfogata nem volt, ám ugyanúgy minden évben ajándékot hozott a gyermekeknek.

St. Nicholas 1863-ban kapta a Santa Claus nevet és ettől kezdve hordja a jól ismert piros ruhát, ekkor kapta a rénszarvasokat és a szánkót, és azóta lakik – az amerikai gyermekek szerint – az Északi - sarkon. Amíg nálunk, Magyarországon van Mikulás ünnep december 6-án, és Karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot, addig az amerikai gyerekeknek csak a Santa Claus hozza az meglepetéseket, méghozzá szenteste éjjel, így míg nálunk 24-én este van ajándékbontás, Amerikában 25-én reggel.

A fát általában advent elején állítják fel és folyamatosan dísztik. Ez főleg akkor jellemző, ha sok a távol élő rokon, akik ajándékot küldenek, így folyamatosan kerülnek a csomagok a fa alá, de ekkor is csak 25-én reggel lehet bontani.

A vacsora 24-én este sokszor nem csak családi, hanem baráti esemény is, alapszabály, hogy senki se legyen egyedül karácsonykor, ezért néha a karácsonyi vacsora is inkább házibulira emlékeztet.

Az ajándékbontás viszont bensőséges: reggel, pizsamában, kakaóval, sütivel. A hagyományos amerikai karácsonyi vacsora sült pulyka zöldségekkel és mártással, ami leggyakrabban áfonyából készül. A desszertként általában aszalt gyümölcsökkel töltött sütemény, sütőtökpite, és konyakos szósszal kínált karácsonyi puding kerül az asztalra.

Szeretik kivilágítani otthonaikat

Az amerikaiak imádják otthonaikat karácsonyi pompába öltöztetni, és igazán nem lehet rájuk fogni, hogy fukarkodnának a dekorációval. Házaikat kültéri izzókkal világítják ki, belül girlandok, magyallal díszítet fenyőágak, mikulásfigurák, karácsonyi zoknik, és a néha kissé túldíszített karácsonyfa gondoskodik a kifogástalan ünnepi hangulatról. Az Egyesült Államok nemzetiségi szempontból rendkívül sokszínű ország, ami a különböző régiók eltérő karácsonyi szokásaiban is megnyilvánul.

Pennsylvaniában például a morva kolónia putz néven miniatűr tájképet installál a fenyőfa alá, ugyanebben az államban a német származású gyermekeknek a Belsnickle hozza az ajándékot, aki azonban meg is dorgálja őket virgácsával, persze csak ha rosszak voltak.

A déli államokba Európából bevándorló korai telepesek utódai a karácsonyi időszakban üdvözlőlapokat küldenek távoli ismerőseiknek, örömujjongás közepette előszeretettel durrogtatják fegyvereiket és sok helyütt tűzijátékokat rendeznek. Alaszkában a betlehemező gyermekek egy rúdra kötött csillaggal járnak házról házra, miközben egy másik csapat Heródes embereit imitálva megpróbálja megszerezni a csillagot. A bejárati ajtót itt gyakran ananásszal díszítik, ami a vendégszeretetet jelképezi.

Washington D.C.-ben egy óriási fenyőfát állítanak, majd ünnepélyes keretek közt kerül sor az elnöki lámpagyújtásra. Bostonban városszerte utcai kórusok zengik a karácsonyi melódiákat, akik csengővel a kezükben gondoskodnak az ünnepi hangulatról. New Orleans-ban utcai parádékat rendeznek, ahol egy karácsonyi díszbe öltöztetett ökröt is felvonultatnak a karneváli menetben. Philadelphiában is hasonlóan ünnepelnek a mummers parádén a mókás jelmezekbe öltözött, táncoló, mulatozó felvonulók.

Hozzánk hasonlóan az amerikaiak is szívesen tartanak adventi vásárokat, ahol a gyerekeknek lehetőséget biztosítanak a Mikulással való találkozásra. Az amerikai alapítványok ilyenkor nagyszabású adománygyűjtéseket szerveznek és ételosztással is segíteni próbálnak a rászorulókon. Bár sok család vesz részt az ünnepélyes és magasztos éjféli miséken, a betlehemezés helyett az ún. „Christmas carolling” hagyomány terjedt el, aminek az alapját Charles Dickens Karácsonyi Énekcímű regénye adta. Ilyenkor kisebb csoportok, amatőr kórusok adnak elő karácsonyi dalokat.

Mint minden országnak, így az Egyesült Államoknak is megvannak a maga jellegzetes ünnepi ételei és italai. Hálaadáskor és karácsonykor általában töltött pulykát fogyasztanak, de gyakran szerepel az ünnepi menüben a sonka, a marhasült, többféle sült zöldség, és természetesen a desszertek sem maradhatnak el. Tradicionális karácsonyi sütemény a Yorkshire-puding, illetve népszerűek az olyan őszi termésekből készült finomságok, mint például a sütőtökpite. Az ünnepek alatt sok forrócsokit, kakaót, tojáslikőrt vagy – akinek lehet - alkoholos italokat fogyasztanak. A barátok házi süteményekkel kedveskednek egymásnak. Közkedveltek a mézeskalács házikók, a fára akasztható cukorkák, az alkoholos tojásital, na és a süticsere-partik is.

A karácsony azon ritka alkalomra is sort kerít, amikor az egész család egyforma ruházatba öltözik. Anyukák, apukák, gyerekek, más családtagok – sőt, esetenként még a kis házi kedvencek is – rajonganak az egyenruházatért. Egyenpizsamában reggelizni – nincs is jobb móka ennél, vidáman indul az ünnep. Amerikában az ajándékok egy része olyan nagy zoknikba kerül, amelyeket a családtagok egyedi díszítéssel és monogrammal látnak el (nehogy a Jézuska összekeverje őket).

Amerikában nem csak a filmekben viselnek karácsonykor borzalmas pulóvereket az emberek, hanem a valóságban is. Ugyanis az emberek hamar ráeszméltek, hogy az ízléses karácsonyi pulóver nem igazán létezik, így inkább díjazzák a lehető legízléstelenebb darabokat.

Arizónában és Mexikóban a Las Posadas nevű ceremónia keretében szerepjátékokat játszanak, melyen felelevenítik a kis Jézus születését és a Szent család menekülését. A napfényes Kaliforniába szörfdeszkán, Hawaii szigetére pedig természetesen hajóval érkezik a Santa Claus, aki partraszállás után szétosztja az ajándékokat, majd sor kerül a szabad ég alatt tartott nagy karácsonyi lakomára. Coloradóban az ünnep tiszteletére hatalmas csillagokat cipelnek fel a hegytetőre, amiket kilométerekről is látni.

Arizonában ördögszekérből készítenek karácsonyfát, Kaliforniában a Télapó szörfdeszkán érkezik, legalábbis a Laguna Nigelben tartott versenyre. Delaware államban a gyerekek nem a Mikulásnak, hanem a huncut Tomte manónak tesznek ki tejet karácsony estéjén. A svéd hagyomány szerint a manók eredetileg olyan csintalan és bosszúálló lények, akik a tanyákat őrizték. Napjainkban viszont jószándékú lénynek tartják őket, akik ajándékot hoznak a jó gyerekeknek.

Az amerikai lengyelek karácsony estéjén szénát szórnak a konyhapadlóra és asztalterítő alá, hogy emlékeztesse őket a kis Jézus szülőhelyéül szolgáló jászolra, és a karácsonyi asztalhoz két plusz teríték is kerül, ha Mária és József menedéket keresne a házban. Új-Mexikó egyes részein homokkal töltött papírzacskókból készült mécseseket helyeznek az utcákra és a háztetőkre, hogy a mécsesek fényével megvilágítsák a kis Jézus útját.

(KamaszPanasz)