Az önérvényesítés képessége, más néven az asszertivitás nem jelent más, mint hogy érvényesíted a saját akaratodat úgy, hogy társad érdekeit is figyelembe veszed. Képes vagy arra, hogy megőrizd nyugalmadat és konfliktushelyzetben önmagad légy? Lássunk néhány tanácsot arra, hogy hogyan legyünk asszertívak!

Passzív és agresszív viselkedés

A magabiztos, önbizalommal teli viselkedés elérése a legtöbb ember számára nagy nehézséget okoz. Tele vagyunk félelmekkel és aggodalmakkal, másokkal és önmagunkkal kapcsolatban.

„Elfogadnak? Mi lesz, ha hülyeséget mondok?” Ezek a gondolatok bizony kiülnek az ember arcára, kedvetlennek vagy szorongónak tűnhet, testtartása pedig tanácstalanságot sugároz. A passzív emberek háttérbe szorítják saját igényeiket, minden döntést átadnak mások kezébe.

Ha pedig túlzásba esünk és csak a saját akaratunkat akarjuk érvényre juttatni, akkor agresszívnak tekint minket a többi ember. Erre a kommunikációra dominancia jellemző, azt sugallja, hogy „felsőbbrendű vagyok nálad”. Ha ezt a technikát választod érvényesülhet az akaratod, de a másikat megalázod. Erre a kommunikációra jellemző: „A te hibád!”- mondaná egy vérbeli agresszív közlő".

Asszertivitás

Az asszertív ember megjelenése bizalmat keltő: nyílt és őszinte, a társa szemébe néz, hangja határozott és meleg. Ha pedig konfliktushelyzetbe keveredik a „te közlések” helyett „én közléseket” használ. Ez azt jelenti, hogy azt fejezi ki, ahogyan érzi magát és nem a másikat hibáztatja, hiszen azt szeretné, hogy a másik egyenrangú félként érezze magát. Vegyünk egy egyszerű helyzetet: az édesanya azt mondta a fiának, hogy mosogasson el, de ő sajnos elfelejtette. Egy agresszív párbeszéd valahogy így zajlana:

„ - Megmondtam neked, hogy mosogass el. Miért nem vagy képes egy ilyen egyszerű dolgot megcsinálni?

- Miért nem érted meg, hogy nem volt rá időm? Hogy lehetsz ennyire…”

Ebben a párbeszédben az agresszió csak agressziót szül, az édesanya nemcsak azt hangsúlyozza, hogy a fia nem mosogatott el, hanem személyét is támadja. Ugyanakkor a fia is visszatámad hasonló hangnemben.

Lássunk egy másik lehetőséget:

„ - Megértem, hogy fontosabb neked, hogy a barátaiddal beszélgess, minthogy szegény anyádnak segíts.” Ez a kommunikáció is agresszív, de egyben passzív is, hiszen hibáztatja a másikat, de egy jóval bújtatott stílusban, így bűntudatot kelt.

Egy asszertív párbeszéd

„- Miért nem mosogattál el?

- Sajnálom, az egyik barátommal elbeszélgettük az időt.

- Megtennéd, hogy megcsinálod?

- Most sajnos nem megy, mert nagy bajban van még egy órát chatelnék vele.

- Kérlek, beszéljétek meg minél gyorsabban, szükségem van a segítségedre, rengeteg dolgom van.”

A nyugodtabb hangvétel mellett szembetűnő, hogy a közlések egyszerűbbek, őszintébbek. Nincs elmosogatva, tehát megkérdezi az anyuka, hogy miért nem mosogatott el a fia. Ő pedig őszintén válaszol. Később az édesanya pedig kifejezi érzelmeit és mindkettőjüknek megfelelő megoldást ajánl.

Hogyan légy asszertív?

• Mondd azt, amire valójában gondolsz!
• Fejezd ki az érzelmidet! Jogodban áll, hogy önmagad dönts az érzéseid, gondolataid felől, de neked is kell viselned a következményeket.
• Ha nem értesz valamit, kérdezd meg! Jogodban áll kérdéseket feltenni és jogodban van azt mondani, hogy „nem tudom”.
• Hibázhatsz, mindenki más hibázhat, ne félj beismerni. Ha valamit elrontottál, légy őszinte és beszélj róla.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)