Jelentkeznek az első jelek, vagy már régóta tudod, de nem mersz róla beszélni senkivel? Amikor először felmerül valakiben az érdeklődés a vele azonos neműek iránt, gyakori első reakció a félelem, az ijedtség, most akkor AZ vagyok? És ez így is marad? Nehéz választ találni a kérdésekre, hiszen a társadalmunkban a mai napig tabut képez a homoszexualitás témaköre, kevesen mernek róla beszélni.

Először is fontos, hogy ne tegyük magunkat azonnal valamilyen kategóriába (transz-, homo-, bi-, vagy heteroszexuális). Nem is feltétlenül vagyunk minden életkorban és minden helyzetben a kontinuum egy adott pontján, hozzáállásunk időről időre változhat. Kamaszkorban például felerősödhetnek a homoszexuális vágyak, érdeklődés, amelyet egy bizonyos szintig természetesnek értékelhetünk.

A másság gondolatának elfogadása sok nehézségbe ütközik. Számolhatunk a saját értékrendünkkel, vágyaink és a homoszexuális életút felvállalásának nehézségeivel, a gyakran megjelenő szégyenérzettel, a család reakcióival, a szűkebb és tágabb baráti kör furcsa pillantásaival, korábbi szociális kapcsolatok esetleges megváltozásával, hogy csak néhányat említsünk a „coming-out” (másság nyilvános felvállalásának folyamata) nehezítő tényezőiből.

Mindezek sok, a kérdésben érintett fiút és lányt arra késztetnek, hogy feltámadó homoszexuális érdeklődésüket elnyomják, és azzal kezdjenek foglalkozni, hogy hogyan lehetne végérvényesen megszabadulni el nem fogadott vágyaiktól.

Hogyan lehetek biztos a nemi irányultságomban?

Az önismeret, önsegítő csoportok, könyvek, pszichológus vezette tanácsadás vagy terápia mind-mind segíthetnek a fejlődésben. Az viszont, hogy fejlődünk, nem jelent biztosítékot arra, hogy heteroszexuális lesz valaki. Ahogy feldolgozzuk a régmúlt sérelmeit, fejlődik a személyiség, a gyermekkori hiányok töltődnek, elkezdjük megérteni a saját és mások reakcióit, sok minden a helyére kerül, és elkezdünk máshogy, teljesebb emberként, magunkkal nagyobb harmóniában élni.

Ahogy változunk, változhat a homoszexuális irányultság is. Sok esetben azt láthatjuk, hogy a genetikai hajlam esetleges megléte mellett régi sérelmek, bántalmazás, érzelmi elhanyagolás, vagy meg nem kapott igények, szeretet, törődés, elfogadás valamelyik szülő részéről vezettek az azonos nemű személyek iránti vágyak megjelenéséhez és felerősödéséhez. Amikor ezek a helyükre kerülnek, feldolgozódnak, akkor elképzelhető, hogy a homoszexuális vágyak is lassan eltünedeznek, és a heteroszexuális irányultság erősödik fel. Ez azonban korántsem törvényszerű!

A pszichológus feladata és célja a személyiségfejlődés, önismeret segítése, és nem a szexuális orientáció megváltoztatása!

A személyiség fejlődésével párhuzamosan sok esetben megfigyelhető, hogy a korábban önmagát homo-, vagy biszexuálisnak vélő ember érdeklődése a heteroszexualitás felé fordul, ennek újabb és újabb rétegeit fedezi fel, tapasztalatokat gyűjtve később kiegyensúlyozott heteroszexuális életet él. De ugyanilyen sokszor az önismereti terápia a homoszexuális identitás felvállalásához, elfogadásához vezet. Ebben az esetben a szakember feladata segíteni kliensének elfogadni önmagát, érzéseit, segíteni „coming-out” folyamatát, melynek eredményeként a kliens kiegyensúlyozott, önmagában megbékélt transz-, bi-, vagy homoszexuális felnőtt életet élhet.

Lehet-e változni? A kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Egy biztos: Maradjunk nyitottak, fontos, hogy ne bélyegezzük a szexuális vágyainkat helyesnek, vagy helytelennek, normálisnak, vagy a normálistól eltérőnek. Minden csak attól függ, hogy boldogok, egyensúlyban lévők vagyunk-e, el tudjuk-e fogadni sajátunknak a vágyainkat, és teljes, értelmes életet tudunk-e élni mindezzel együtt. Ebben pedig valóban érdemes önismereti csoportot, vagy pártatlan, nyitott szemléletű szakembert felkeresni!

(Ujpál Zsófia, pszichológus - www.lelek-harmonia.hu)