Kritizálnak? Hogyan lépj túl rajta?
A negatív kritikával sokféle probléma adódhat. Egyesek elmondani, mások pedig kezelni nem tudják. Pedig a társas érintkezések során néha elkerülhetetlen egy-egy jól irányzott kritikai vélemény.
Néhány hete az Attraction együttes megnyerte a Britain's Got Talent verseny döntőjét. A sajtó hangos volt attól, hogy hasonló magyar versenyben nem volt lehetőségük tehetségüket teljes egészében megmutatni. Ami nagyon figyelemre méltó, hogy az első megmérettetés után nem csüggedtek, és újra nekivágtak egy világ színvonalú versenynek. Dönthettek volna úgy is, hogy a negatív visszajelezések miatt nem folytatják a pályájukat. Mégsem tették, sőt, a maguk javára fordították azt: tovább léptek, és még nagyszerűbbet alkottak.
Ki ne kapott volna már kritikát?
Sajnos a kritika szót az esetek többségében negatívan értelmezzük, mert negatív mondanivaló kifejezésére használjuk. például: „Mégis hogy nézel ki?” és máris azon kapod magad, hogy a külsődet vizslatod, mert kaptál egy bírálatot a külsődre vonatkozva. Viszont nem mindegy, ha azt mondom, hogy ezt egy anyuka mondta a kisfiának nevetve, amikor meglátta őt sárosan, vagy az utcán elhaladva néhány lány oda dobja ezt a mondatot feléd.
A kritizáló
El kell különítenünk egymástól a kritikák típusait. Sajnos az emberek száján könnyebben kicsúsznak negatív észrevételek, mint pozitívak, ráadásul gyakran igen nyersen kommunikálva.
Nincs azzal semmi baj, ha valamivel nem értünk egyet, vagy nekünk nem tetszik, viszont ezt lehet úgy kommunikálni, hogy a másik fél ne sértődjön meg. Ezt elsősorban úgy érhetjük el, ha a saját nézőpontunkat fejezzük ki, a saját érzéseinket osztjuk meg. „Ne haragudj, de nekem nagyon rosszul esik, amikor…” Fontos, hogy a másik személyét sohase bíráld. Kerüld az olyan kritikákat, mint a „de hülye vagy.” Hiszen ő az élet más területén nagyon is okos lehet , csak az az egy dolog nem jött össze neki. Biztosan neked is volt már olyan tapasztalatod, hogy amit egyszer nem sikerült, máskor jól megcsináltad. Például, amikor biciklizni tanul az ember, közben többször elesik, és számtalan próbálkozás után válik biztossá a kerékpározás.
| Csúfolódás, a lélek mérge |
| Egyre több tinédzser fekszik a kés alá, mert nem bírják tovább elviselni a folytonos iskolai csúfolódást. Vajon megoldja a problémát, ha az orruk kisebb lesz vagy a fülük nem áll szét? Hogyan segíthetünk rajtuk? Tovább a cikkhez |
Nyilván ha a barátod elesik, akkor nem lehet neki azt mondani, hogy „ügyetlen vagy”, csak azt, hogy „látom, még gyakorolnod kell a bringázást”. Az egyik mondat a személyiséget célozza meg, és azt negatívan címkézi (ügyetlen vagy), míg a másik (megfelelő hangsúllyal) azt fejezi ki, hogy tudomásul vette a történteket, támogat és megoldást nyújt a problémával kapcsolatban, azaz „még gyakorolj, hogy jobban menjen”.
Másoknak épp az okoz problémát, hogy nem mernek negatív kritikát mondani, holott szükséges lenne, hiszen saját érdekeinket is meg kell védeni. Az ő fejükben az járhat, hogy „nem fognak szeretni, mindenki megutál engem, ha elmondom. Inkább csendben maradok, nem akarom, hogy bántsanak.” Annyira tart a már visszakézből érkező bírálat miatt, hogy inkább elkerüli a konfliktust. Holott ez a folytatás csak az ő fejében játszódik le, még akár a másik hálás is lehet az észrevételért.
A kritikát kapó
Jó kritikát adni is nagyon nehéz, de kapni sem egyszerű. És itt visszakanyarodtunk megint az önismeret, énkép és önbizalom témaköréhez. Ugyanis nyilván az, aki kevés önismerettel rendelkezik, nem ismeri az erősségeit és gyengeségeit, nem bízik magában, nem tudja a kritikát megemészteni, legyen az akár pozitív, akár negatív. Sok olyan embert ismerünk, akik a külső szemlélő szerint sikeresek, mégsem tudják elhinni a pozitív megjegyzéseket, a negatív bírálatoktól viszont azonnal összeroppannak. Ők valahogy úgy gondolkodnak, hogy a „jó állítások nem igazak rám, viszont a rosszak mindegyike.”
Az Attraction nagyon jó példa arra, hogy hogyan lehet a kritikát jól kezelni. A jó kritika építő jellegűvé tud válni, ha azt nyugodt szívvel hallgatjuk meg, és a javítószándékot keressük mögötte. Ehhez azonban félre kell tennünk az „egonkat”, tudnunk kell, hogy ami elhangzik, az nem a személyünket ért támadás, hanem a cselekedeteink csiszolására tett javaslat.
(KamaszPanasz - Börcsök Gyöngyi, pszichológus)
Kapcsolódó cikkek
