Minden más vallásnál könnyebben felismerhetőek az iszlám hit női követői, mégpedig a ruházkodásukról. Testük különböző részeit kendővel, egyéb nagy anyag-darabokkal fedik, van, hogy csak a fejüket, de szélsőséges esetben a szemük sem látszik ki a lepel alól.

A legszabadabb irányzat országainak hölgy tagjai (pl. Törökország, Malajzia) csupán a hajukat és a fejtett eltakaró kendőt viselnek, a „hijab”-ot. Ezek rendszerint színes anyagól készülnek, különböző díszítő elemekkel. Egy nőnek több hijabja is lehet, így könnyedén tud csinosan, divatosan öltözködni az aznapi ruhájához illeszkedően. Ennek egy visszafogottabb verziója, amikor az öltözék ugyanúgy látni engedi az arcot, ámde a ruha teljesen fekete színű, esetleg díszítő elemekkel.

A következő fokozat a „niqab”, amikor a fekete ruhából a nőknek csak a szeme látszik ki, illetve a kézfeje. Számunkra, nyugati emberek számára érdekes, néha már-már vicces dolgokat figyelhetünk meg ezekben az országokban járva: például ezek a hölgyek is ugyanolyan szívesen fotózkodnak utazásaik során – na de honnan tudják, ki az a szempár a képen a fekete ruhában? Ugyanígy különös élmény egy étterembe látogatni – micsoda művészet beügyködni a falatokat az arcot takaró fekete kendő alá! A hölgyeknek mindenhol viselniük kell öltözéküket, amikor csak kilépnek otthonuk falai közül. Igaz ez akkor is, amikor strandon vízbe mártóznak. Ezt is szigorúan csak teljes „felszerelésben”!

A legkevesebbet mutató öltözet a burqah (ejtsd: burka), ahol a szem és a kézfej is takarásban van, semmi sem látszhat ki. Természetesen a szem résznél a látást megengedő lazább szövésű anyag található. Divat itt is van, de ez a táskákra korlátozódik.

Muszlim nők külföldön

A hazájuk határain kívül élő muszlim nők azonban kénytelenek igazodni az adott ország szokásaihoz, törvényeihez, így viszonylag kevés talpig feketébe öltözött nőt láthatunk élőben Európában. A nyugati országok egyre kevésbé toleránsak a teljes arcot takaró öltözékkel szemben. Ennek nem (csak) vallási diszkriminációs okai vannak. Az eltakart arc bizalmatlanságot, félelmet kelthet az ehhez nem szokott emberekben. Gondoljunk csak bele például, hogy egy bűnöző akár évekig rejtőzködhet szabadlábon egy ilyen álca mögött. Több európai országban (pl. Olaszország, Franciaország) törvények tiltják a burqah és niqab viselését.

Ezeket a rendelkezdéseket az iszlám hitet követő nők nehezen élik meg, hiszen gyerekkoruk óta megtanult, magukévá tett szokáson, életvitelen kell változtatniuk. Pedig azt is hihetnénk, hogy örülnek a nagyobb szabadságnak, a „felszabadító” törvényeknek. Hiszen nyugati emberként, akik számára olyan fontos a szexis, divatos öltözködés, akár még sajnálhatjuk is ezeket a hölgyeket, hogy ruhájuk és férjük fogságában élik az életüket, nem láthatja őket vallásos öltözetük nélkül más, csak a közvetlen családtagok. De valóban olyan sanyarú a sorsuk?

Igazából saját döntésükként élik meg az öltözködésük megválasztását. A nők önszántukból, vallási megfontolásokból viselik ruhájukat, legyen az niqab, burqah avagy hijab, nem pedig azért, mert a férfivilág erre kényszeríti őket. Sőt, pont az ellenkezője igaz, ezzel jelzik a függetlenségüket, és azt, hogy csupán a férfiak kéjenc kedvéért nem fogják mutogatni magukat. Belső értékeikért szeressék őket, és amikor annak idejét érzik, ők dönthessék el, kinek fedik fel testi bájaikat.

Ebben azért van valami, ha jobban belegondolunk… Nyugaton ugyanis mi a helyzet? Kinek öltözködnek a mai világ lányai, női? Természetesen a pasik figyelmét szeretnénk felkelteni, minél csinosabbnak, szexisebbnek lenni, ez az elvárás. És könnyedén ahhoz a gondolathoz érhetünk, hogy ilyen értelemben minket jobban meghatároz a férfivilág, mint ahogy azt a muszlim nők esetében tapasztaljuk…

(Ujpál Zsófia, pszichológus)