Nem minden otthonban felhőtlenül vidám a karácsony. Betegségek, halálesetek árnyékolhatják be az ünnepeket. Hogyan ünnepeljünk, amikor úgy érezzük, hogy nincs helye az örömnek?

Az ünnepekre mindenkinek szüksége van

A boldogságot senkire sem lehet rákényszeríteni. Nem tudjuk csak azért jól érezni magunkat, mert itt a karácsony. Főleg nem azok, akiknek a családjában súlyos beteg, vagy igen idős rokon van. Mindenkinek a fejében ott mocorog a kérdés: vajon ez az utolsó közös karácsonyunk?

Akármilyen szörnyű a helyzet, ünnepekre szükségünk van. Az ünnepekkor mindenkinek lehetősége van a rég látott családtagokkal találkozni, beszélgetni. Sok családban ez az egyetlen ünnep, amikor a távol élő rokonok is hazatérnek. Nem hiába mondják, hogy a szeretet ünnepe.

Az ünnepekre, rituálékra a legnagyobb nehézségek mellett is szüksége van a családnak. Biztosítják az összetartozás érzését, folytonosságot, biztonságot és stabilitást nyújtanak. Minden családnak megvan az a szokásrendszere, ahogy a karácsonyt megünneplik (pl.: a gyerekek díszítik a fát, vagy a Jézuska csempészi be a lakásba).

Ha szomorú a Karácsony, mert éppen valaki súlyos beteg, vagy elhunyt egy szeretett személy még nagyobb szükség van a közös együttlétre. A család annak ellenére, hogy szomorú, támaszt nyújt, segíti a családtagokat. Tehát annak ellenére, hogy az ember úgy érzi, hogy nincs helye az ünneplésnek, épp ellenkezőleg érdemes cselekedni: megtartani a karácsonyt, úgy ahogy eddig is, ugyanazokkal vagy hasonló rituálékkal.

A súlyos betegség kizökkenti a családot a megszokott életből, máshogyan kell szervezni a hétköznapokat, másmilyen lesz a karácsony is. Valószínűleg valaki át fogja venni a beteg családtag szerepét a családban. Ha eddig ő sütötte a legfinomabb mákos bejglit a családban, nincs is karácsony nélküle, akkor ne legyünk restek: kérjük el tőle ezt a receptet. Így közvetve, de ő is részese a régi hagyománynak, nem ő süti meg, de az ő iránymutatásával készül, így részese a karácsonyi készülődésnek és lehet bármilyen erőtlen, megélheti azt, hogy változatlanul szükség van rá.

Tartsuk tiszteletben súlyos beteg családtagunk kérését! Lehet, hogy szeretne mindenkivel találkozni, ugyanakkor az is lehet, hogy csak a szűk családi kör intenzív támogatására van szüksége. Ne féljünk megkérdezni, hogy mire vágyik!

Gyász és karácsony

Ha az ünnepi asztal mellől most először hiányzik valaki, a karácsony biztosan nehéz lesz. Valószínűleg minden pillanatban eszünkbe fog jutni, hogy ő ezt tette, így csinálta… A nélküle átélt ünnepek szörnyűek, de ahogy fent is írtam, a család összetartó erejére lehet számítani.

Az elhunyt emlékét őrizzük meg, a karácsonyi asztalnál fel lehet eleveníteni korábbi közös karácsonyi emlékeket és a sírhoz is kivihetünk egy-egy gyertyát, fenyőágat. Teljesen rendjén van, ha szomorúak vagyunk, nem kötelező jól érezni magunkat. Ha zavar minket a tévéből áramló karácsonyi hangulat, a bevásárló központok pompája és zenebonája, akkor kerüljük el. Helye van a szomorúságnak, a könnyeknek is, ne féljük kimutatni.

Szükség van legalább egy egész évre, hogy az elhunyt emlékével együtt tudjon élni a család. Ilyen helyzetekben nagyon nehéz megtalálni az ünnep pozitívumait, de az emlékezés mellett teret kell adnunk a jelennek is.

(KamaszPanasz - Börcsök Gyöngyi, pszichológus)