Nagyon sok tini szeretné tudni, hogy mire kell számítania a rákos szülő kezelése alatt. Sorozatunk ezen cikkében elmondjuk, mit érdemes tenned a rákos szülőd kezelése alatt vagy után, mikre kell odafigyelned és hogyan birkózhatsz meg az érzelmeiddel, hol kaphatsz választ a kérdéseidre.

Mire figyelj?

Egyes kezelések után a szülőd sokkal könnyebben kaphat el valamilyen fertőzést. Ez azért történik, mert a rákkezelések hatnak a fehér vérsejtekre is, amiknek az alapvető feladata, hogy a fertőzések ellen harcoljanak. Egy fertőzés még jobban megbetegítheti az anyukádat vagy az apukádat, éppen ezért érdemes távol maradniuk olyan emberektől, akiknek valamilyen fertőző betegségük van (például nátha, influenza, bárányhimlő…).

Mit tehetsz?

• Moss gyakran kezet vízzel és szappannal, és használj kézfertőtlenítőt, hogy megállítsd a baktériumok és kórokozók terjedését.
• Ne vigyél haza olyan barátokat, akik betegek vagy épp meg vannak fázva.
• Ne menj a szülőd közelébe, ha beteg vagy, vagy lázad van.

Ha valamiben nem vagy biztos, akkor azt beszéld meg a szüleiddel.

A várakozás

Nagyon nehéz dolog tehetetlenül várni arra, hogy vajon beválik-e a kezelési módszer. Lehet, hogy az orvos egy új módszert fog ajánlani, majd esetleg még egy másikat. Lehet, hogy egyik nap a szülőd már teljesen jól lesz, míg a következő nap ismét rosszul fogja érezni magát. A kezelések hónapokig, de akár évekig is húzódhatnak. Ez az érzelmi hullámvasút mindenkinek nagyon rossz.

Ki válaszol majd a többi kérdésemre?

Bármilyen kérdésed van, azt beszéld meg szüleiddel, vagy egy olyan felnőttel, akiben bízol. Kérdezd meg persze a szüleidet arról is, hogy rendben van-e, ha más felnőttel fogsz beszélgetni. Arra is lehetőséged nyílhat, hogy a szülőd orvosával vagy ápolójával beszélgess, így rendezett körülmények között találkozhatsz, és minden kérdésedre szakszerű választ kaphatsz. Természetesen az ő idejük is véges, így ezt észben tartva érdemes a kérdéseidet előre összeírni és magaddal vinni a találkozóra, hogy minden gördülékenyebben menjen.

Amikor velük beszélsz, ne hezitálj, hanem:

• Nyugodtan kérdezd meg, mit jelentenek az orvosi kifejezések. Ha ezt is bonyolultan definiálják, akkor nyugodtan kérd meg, hogy magyarázzák el neked még egyszerűbben.
• Kérdezd meg, hogy nem láthatnál-e egy képet vagy videót arról, amiről beszél neked az orvos – valószínűleg el fogja mondani, hogy hol és milyen megbízható internetes forráson keresztül érheted el, amit keresel.
• Kérdezd meg, hogy vannak-e olyan kifejezetten fiatalokat támogató csoportok, amikhez esetleg csatlakozhatnál akár személyesen, akár az interneten keresztül.

„Rengeteg kérdésem volt, de nem tudtam, hogy kivel beszélhetném meg őket. Megkérdeztem az anyukámat, hogy nem mehetek-e el vele az orvosához és ő igent mondott. Első alkalommal csak ültem ott. Másodjára a doki megkérdezte, hogy vannak-e kérdéseim, és én feltettem párat. Sokkal egyszerűbb és hasznosabb volt, mint valaha gondoltam volna.”

Kati, 14 éves

Kérdések, amiket valószínűleg fel szeretnél tenni

• Milyen fajta rákja van az anyukámnak/apukámnak?
• Jobban lesz majd az anyukám/apukám?
• Ez a fajta rák öröklődik családon belül?

Kérdések a kezelésről

• Milyen fajta kezelést kap a szülőm? Más kezelésre is szükség lesz?
• Hogyan zajlik a kezelés?
• Hogyan éreznek általában a páciensek a kezelés alatt? Szokott fájni?
• Milyen gyakran kell a kezelésre járni? Mennyi időn keresztül tart a kezelés?
• Hogyan változtatja meg ez a kezelés az emberek kinézetét, érzéseit, viselkedését?
• Mi lesz, ha a kezelés nem működik?
• Hol lesz a kezelés? Én is elkísérhetem az anyukámat/apukámat?

A látogatás

Ha a szülőd a kórházban van, akkor lehet, hogy nagyon ideges vagy a látogatástól. Próbálj meg utánajárni, hogy éppen hogyan is érzi magát a szülőd, és mire számíthatsz. Sose felejtsd el, hogy ő még mindig ugyanaz az ember, még ha éppen beteg is. Ne félj bármilyen kérdést feltenni a szülődnek, és nyugodtan oszd meg vele a gondolataidat. Ha úgy egyszerűbb, akár felhívhatod, vagy levelezhetsz, e-mailezhetsz vele.

„Tényleg nagyon meg akartam látogatni az apukámat, de a kórháztól ideges lettem. Megőrültem a szagoktól és azoktól, amiket ott láttam. Apa gépekhez kötve… Elkezdtem kifogásokat gyártani, hogy miért nem tudom meglátogatni, de nagyon hiányzott. Aztán egyik nap iskola után elmentem apához a kórházba. Magammal vittem a házi feladatomat is és egy párat ott csináltam meg mellette. Olyan boldognak tűnt, csak attól, hogy láthat engem, hogy teljesen elfelejtettem, mennyire fura is a kórház.”

Klári, 13 éves

(Gy.A., cancer.gov)