Az én-idő divatos fogalom manapság, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy jusson időnk saját magunkra is. Csak magunkra, és csakis minőségi időben mérve. Amikor kizárólag azzal töltjük a perceket (szerencsés esetben órákat vagy akár egy egész napot), amivel mi szeretnénk, amit mi választottuk, ami rólunk és értünk szól.

Előfordul, hogy én-időnket otthoni tevékenységgel múlatjuk (olvasunk kedvenc fotelunkban, veszünk egy lazító fürdőt, kiülünk a teraszra kávézni), de az mégsem azonos az otthon-idővel.

Mi a különbség a kettő között?

Előbbi arról szól, hogy az "én"-t "eltávolítjuk" a mókuskeréktől, az elvárt szerepektől, a másoknak való megfeleléstől, azért, hogy erősödjön, levegőhöz jusson, töltődjön. Ehhez olyan időtöltést választunk, ami nekünk jólesik. Ez lehet, hogy "csak" láblógatás, de lehet zenehallgatás, séta, úszás, barátnővel való kávézás (amit mi akartunk és nem ő hívott el, hogy a problémáit beszéljük meg).

Az otthon-idő ezzel szemben az otthonról szól. Az otthon feltöltéséről. Amikor megkérdezlek benneteket, hogy számotokra mit jelent az otthonotok, akkor sokan azt írnátok, azt a helyet, ahol családotokkal, szeretteitekkel, párotokkal lehettek. De ebből mennyi a minőségi otthon töltött együttlét? A minőségi otthon-idő?

Az a tapasztalat, hogy az otthon töltött időszak legnagyobb részében igaz, hogy együtt vagyunk, és otthon vagyunk, de mégsem egymással foglalkozunk. A napi rutin, a rendszer, a jó időbeosztás fontos, de maradjon idő igazi otthont erősítő pillanatokra is. Be kell iktatni, tudatosan, minden nap olyan időszakot, amikor tényleg otthont építünk, otthont szépítünk. Lehet ez jó hangulatú, beszélgetős fürdés, labdajáték a kertben, közös társasjáték, közös sütemény-készítés. Ezek minőségi otthon-idők. Az étkezéseinknek (legalább hétvégéken) mind otthon-időnek kellene lennie, mindegy, hogy hányan élünk együtt, párral vagy nagy családdal.

Az otthon-idő jellemzői, hogy otthonunkban éljük meg, olyan élményeket választunk, amelyek erősítik a kötődést otthonunkhoz és egymáshoz, és ilyenkor - ugyanúgy, mint az én-idő esetében - kiszakadunk picit a mókuskerékből, azért, hogy elviselhetőbb legyen a hétköznapok zsúfolt időbeosztása, a kapkodás, az elvárások. A negatív élményeket kisöpörjük, semlegesítjük, hogy otthonunk pozitív töltetet kaphasson.

(Laky J. Eszter, otthonpszichológus)