Az élet nem csak vidám és örömteli percekből áll. Ha néha elfog a szomorúság, azt is fogadd el. Most ez van. Egyszer fent, máskor lent. A harmóniába ez is beletartozik.

Ha mindig csak jó kedved lenne, akkor már nem tudnád értékelni

Így, hogy néha megízleljük az életnek az árnyoldalát is, tudjuk megbecsülni azt, amikor minden jól megy és sikerül. Annál édesebb lesz az örömfa gyümölcse. Ezzel nem arra biztatlak, hogy több hétig tartó letargiába ess! Nem, de a pillanatnyi rosszkedvtől nem kell megijedni.

Azért érdemes magunkba nézni: mi okozza a rosszkedvünket?

Tényleg valós dolog ez, vagy csak fantáziánk terméke? Esetleg mások voltak az elvárásaink valakivel szemben? Az elvárás a mi képzeletünk játéka. Elképzelünk valamit, ami nagy valószínűséggel máshogy fog elsülni. Hiszen az a másik nem lát a fejünkbe. Nem tudja, mit várunk tőle.

Lehet, hogy nem is sejti, hogy csalódtunk benne. Igazából nem benne csalódtunk, hanem a saját kivetítésünkben. Ő nem tett semmi rosszat, csak nem úgy viselkedett, ahogy mi azt előre láttuk. Ennek fényében kiderül, hogy nincs is rá miért haragudnunk. Ez a mi játszmánk volt, és ha elvesztettük, nem mást kell hibáztatnunk érte. Miénk a felelősség, hiszen a mi gondolatainkról van szó.

Ezért mondják, hogy „az álmodozás az élet megrontója”. Álmodozás közben jövőképeket gyártunk. Vagyis menekülünk a mostból. Pedig ez az egyetlen időpont, amivel hatékonyan tudunk foglalkozni.

Most tedd meg, amit lehet, ami tőled telik, amit fontosnak tartasz. A jövőt majd akkor reformáld meg, ha ideér! Addig kár vele foglalkozni. A legtöbb esetben ugyanis csalódást okoz. A csalódás meg karöltve jár a szenvedéssel. Mindig volt valahogy. Ezután is így lesz. Addig is nézz körül, mi újság itt és most!