Sziasztok. Azt hiszem, okkal állíthatom, hogy mindenkit érintő téma következik. Sokan fordultak hozzám ilyen jellegű problémával, illetve én is rengetegszer tapasztaltam ezt a saját életemben. Vágjunk is bele.

Ez az, ami minden kapcsolatban jelen volt már. Bár, inkább pontosítok, nem minden kapcsolatban, hanem valamennyi ember életében. Nos, így már helyén való. Miért is? Számtalanszor elmondtam videókban, vagy írásban kifejeztem már, hogy a férfi-nő kapcsolatoknak szerintem, az én értékrendemben, kettő különböző fajtája van.

Íme, az egyik, melyet úgy neveztem el, hogy TÁRSKAPCSOLAT

A társkapcsolatot, röviden és tömören úgy tudom jellemezni, hogy két gyerek szerepel benne. Lehetnek ők 20, de akár 40-50 évesek is. A lényeg, illetve ami kiemelendő, az az, hogy nem mertek, nem mernek felnőni. Bizony, a serdülő korból, átlépni, vagy inkább fellépni a felnőtt érába nem egy könnyű mutatvány, de Dávid is képes volt legyőzni, Góliátot, ugye… Nos, a leginkább szembetűnő jellemző, az a társkapcsolatban élő emberek, önbizalomhiánya.

A másik a PÁRKAPCSOLAT

Párkapcsolatban azok az emberek élhetnek, akik nem restek megtenni mindent, s foggal-körömmel harcolnak a nehézségek ellenére is, a felnőttségért, valamint azért, hogy elérjék az önbizalom, egy magas szintjét. Ilyen esetben, már elmondhatom, hogy tisztelem önmagamat, mint férfi vagy nő. Ennek következtében, pedig kialakul a gerinc, tehát lesz tartásom. Homo sapiensből emberré válok.

Térjünk vissza a társkapcsolatra, hiszen a témánk, a féltékenység ebben a kapcsolati formában van jelen. Hogy miért? Jó kérdés, de leírom a titkot, mely igazából olyan nehézségi szintet képvisel, mint az egyszer egy. Gondoljunk csak bele, a tartós önbizalomhiány, mit fog okozni, egy kapcsolatban? Vezessük le, példával. Ha nekem nincs meg a megfelelő önbizalmam, akkor nem mondhatom el, hogy elég jó vagyok, mindig felmerülnek a fejemben azok a közhelyes kérdések, hogy „vajon mikor fog elhagyni egy jobbért?” vagy épp írhatom azt is, hogy „Az exe biztosan jobb volt az ágyban, mint én… Tuti, hogy visszamegy hozzá, el fog engem hagyni.”

Nos, rájöttetek? Hogy mire? Hát a megoldásra! Mert így alakul ki egy kevésbé magabiztos emberben a féltékenység. Természetesen ez nem így nyilvánul meg, mert az ilyen emberek egója hatalmas, ezért hárítják az önmaguk felelősségét. Hárítják, mégpedig a társukra. Az egyre inkább erősödő nyomás hatására belenéznek a másik üzeneteibe, erőszakossá fajuló kérdések-utasítások sorozatát dobálják, „a - Hol voltál?! a – Kivel voltál?! a – Munka után, siess haza! a – Nem mész oda nélkülem” egymásra.

Regényt lehetne írni erről, jó vitákat lehetne folytatni, de most menjünk tovább. Amit fontos megjegyezni még, mert rengetegen másként gondolják, az az, hogy ezek az emberek, soha, de soha nem a másikat féltik, hanem mindig, kivétel nélkül, csakis az önmaguk keserves életét akarják menteni.

Van még egy nagyon fontos kérdés, ami így szól: „Létezik-e egészséges féltékenység?”

Nem. Egészséges féltés bizony van, viszont az nem az én érdekemben jön létre. Nem arról szól, hogy velem mi lesz, hanem a másik emberről. De legyen szó bármennyire is veszélyes helyzetről, amelybe a párom bele akar ugrani, tartsam én akármilyen nagy hülyeségnek, ha ő úgy dönt, azt én elfogadom és tiszteletben tartom.

Miért nem megy ez oly sok embernek?

Hát, ismét egy borzasztó egyszerű és egyben siralmas választ kell, hogy adjak így a végére.

A lényeg és az egészben a legfontosabb, hogy az önbizalomhiányos, ezáltal féltékeny ember mindig, minden esetben, BIRTOKOLNI akarja a másikat. Önmagával elégedetlen, nincs megbékélve a saját életével, ezért kell neki egy támasz, akit nem veszíthet el. Egy stabil támaszra van szüksége.

De a helyzet az, hogy ez nem emberi kapcsolathoz méltó hozzáállás, viselkedés.

Megoldás?

Első körben felismerni a problémát, kimondani, hogy valami baj van. Ehhez nagy bátorság szükséges, mivel az egó, az „én márpedig király vagyok”, hát, hogy is írjam, erős ellenfél. De láttunk már bajnokverést a fociban is. Szóval nincs veszve semmi, soha nincs késő, soha nincs olyan, hogy reménytelen. Az első lépés után érdemes segítséget kérni, mert egyedül, egy másik kéz nélkül, aki támogat, szörnyen nehéz. Ha segítőt kerestek, fontos, hogy kívülálló legyen, mert aki nem idegen számodra, az nem tud majd őszintén és szükség esetén kiábrándítóan válaszolni neked, mert van köztetek egy érzelmi elfogultság. Kereshetsz engem is, de bárkit, a lényeg, hogy bízz benne és merj őszinte lenni.

Ha velem szeretnéd megosztani problémádat, a [email protected] emailen írhatsz.

(Sárközi Bence, párkapcsolati tanácsadó)