Biztosan elgondolkodott már rajtam kívül más is azon, hogy mit tenne, ha szerelme huzamosabb ideig külföldön tartózkodna. Mihez kezdene a szeretett férfi nélkül, hogyan is „élné túl” távollétét?

Tapasztalatból mondhatom, hogy nem is olyan nehéz, mint amilyennek először tűnik. Csak a kezdetben nagy a vágyakozás, aztán a hétköznapok egymásutánja feledteti a szívünkben keletkezett űrt, és ha kellőképpen lefoglaljuk magunkat, akkor az idő is repül.

Az elutazás előtti napokban, hetekben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy kizárjuk a zavaró körülményeket, és csakis egymásra koncentráljunk. Ha állandóan az jár a fejünkben, hogy milyen rossz lesz egymás nélkül, az depresszióssá tehet bennünket. Inkább egymással legyünk elfoglalva, és helyezzük a romantikára a hangsúlyt. Emellett fontos szem előtt tartani azt a feltevést, hogy valószínűleg nem „nőket hajkurászni” megy külföldre párunk, hanem annak valami nemesebb és fontosabb célja van, ezért ne rontsuk el az indulás előtti időszakot azzal, hogy féltékenykedünk.

Szerintem a kapcsolat fenntartásához a kommunikáció megléte a legfontosabb, mely áthidalhatja valamilyen szinten a távolságot. Ezért nem árt az utazás előtt tájékozódni arról, hogy milyen lehetőségek vannak az összeköttetés megvalósítására. Manapság már elég nagy a lehetőségek tárháza, és ennek elérhetősége sem égbeszökő árakon kínálkozik. Elegendő akár egy telefon vagy egy internetkapcsolat, és máris közelünkben érezhetjük szerelmünket.

Persze emellett nemcsak a közvetett kapcsolattartásra van lehetőség, ugyanis napjainkban már nagyon is korrekt áron tudunk repülővel utazni, habár nem a legkomfortosabb körülmények között, de a lehetőség ettől függetlenül adott. Így akár meg is lephetjük szerelmünket azzal, hogy meglátogatjuk külföldön, és eltöltünk vele néhány csodálatos napot.

Ha Ő már elment, és mi itthon maradtunk, akkor azon is el kell gondolkodnunk, hogy a felszabadult időt mivel is töltsük ki

Ugyanis, ha erre nem figyelünk oda, akkor jön csak igazán a vágyakozás. Mivel a legrosszabb, amit tehetünk, hogy „begubózunk” egy szobába, és magunkba roskadunk, azt tanácsolom, hogy éljük tovább az életünket, szervezzünk minél több programot a családdal, barátokkal. Vegyük elő azokat a dolgokat, amire eddig nem volt időnk. Kezdjünk el egy új hobbit, mindegy mit csinálunk, a lényeg az, hogy kössük le magunkat, és a figyelmünket. Töltsük tartalmasan ezt az időszakot, és észre sem fogjuk venni, hogy milyen hamar eltelt a külön töltött idő.

Persze mindezekkel ellentétben még mindig ott van az a lehetőség, hogy nem szükségszerű egyedül elengedni párunkat. Mindenkinek ajánlom, aki ilyen helyzetbe kerül, hogy nyelvtanulás végett érdemes megfontolnia párjával tartson-e. Persze ez kötelezettségektől is függ, de ha a szülők nem ellenzik, és nincs más akadálya – gondolok itt iskolára, munkahelyre, vagy akár anyagi korlátokra –, akkor szerintem „együtt könnyebb boldogulni” alapon, nyugodtan belevághat mindenki a nagy kalandba.

(KamaszPanasz)