Te mit áldoznál be a győzelemért?
Állandóan versenyzünk egymással: a sportpályán, a mindennapokban, az óvodában, az iskolában, a munkahelyen, a villamoson, az autópályán - lényegében bárhol, ahol az a tét, hogy ki éri el előbb a céljait. A verseny motivál, izgalmat ébreszt, feltölt energiával. Mindez hasznos és jó, mindaddig, amíg nem okoz frusztrációt.
Versenyhelyzetben van minden élőlény
Igen: versenyeznek a növények és az állatok is - náluk nem más a tét, mint maga az életben maradás vagy a szaporodás. A növények a fényért versenyeznek, például, ha kidől egy fa az erdőben, a helyén az új, napfény érte területen versenyeznek a kicsírázott magvak, mert aki győz, az fogja árnyékba borítani a többieket.
A versengés az állatvilágban is megfigyelhető - a madárdal sokszor igazi harci induló, telve fenyegetéssel. Az állati magamutogatás mellett egyes állatfajoknál gyakori a tényleges párviadal. Itt többnyire nem az a cél, hogy komoly kárt tegyenek egymásban, hanem az, hogy kialakuljon egy rangsor közöttük. Jó példa erre a farkasfalka, ahol a szigorú rangsort a tagok egymással versengve állítják fel.
Rengeteg versenyhelyzetbe kerülünk életünk során
Nem is hinnéd, hogy az élet milyen sok területén kell versenybe szállnia az embereknek nap, mint nap:
- az iskolában: versengeni kell a jó jegyekért, a tanárok kegyeiért, a barátokért, a tanulmányi versenyeken, a sportversenyeken
- a munkahelyeken: ringbe kell szállni a főnök elismeréséért, ki kell vívni a munkatársak szimpátiáját,
- a családokban: olyan rivalizáció alakulhat ki a testvérek között, amely során a gyerekek versengenek a szülők és a rokonok szeretetéért
- a párkapcsolatokban: előfordul, hogy versengeni kell a hatalomért, a döntés jogáért.
Mindenki győzni akar
Ki ne szeretne győzni? A győzelemnek ugyanis számtalan kellemes hatása van: növeli az önbizalmat, büszkeség és elégedettség érzéssel jár, magabiztosabbá tesz, javítja az önértékelést és az énképet. A versenyhelyzeteknek azonban van egy hátránya, nevezetesen az, hogy a győztes mellett mindig lesz vesztes is, akinek bizony fel kell tudni dolgozni a vereséget.
A vereség feldolgozása azonban nem mindenkinek megy könnyen, pedig az élet és a személyiségfejlődés szerves része.
A vereség elfogadásának vannak fázisai:
- eszkalációs stratégia - ilyenkor a vereség arra motivál, hogy a győzelem érdekében még több erőfeszítést tégy. Ilyenkor az elszenvedett kudarc által létrehozott haragot és a motivációt használod fel a győzelemhez.
- pesszimizmus - ha a harag által generált erőfeszítés sem hoz sikereket, kialakul a második fázis, ahol már a pesszimizmus válik a fő érzelemmé. Úgy gondolod, nincs esélyed, nem vagy elég erős a győzelemhez, nincs értelme a próbálkozásnak, ezért megadod magad
- elfogadás - ez a harmadik fázis, amikor elismered, hogy nálad erősebb ellenféllel volt dolgod, és vereséget szenvedtél. Ilyenkor már csökken a pesszimizmusod is, tisztábban látod a saját képességeidet, elfogadod az erősségeidet és gyengeségeidet.
Ezen fázisok lefolyását nagymértékben befolyásolja a győztes viselkedése is. Ha a győztes visszaél a győzelmével és megaláz, akkor az elfogadás fázisa vesztesként sokkal nehezebbé válik.
Hiperversengő vagy versengést kerülő vagy?
Amikor teljesítmény helyzetbe kerülsz, a céljaid kétféleképpen alakulhatnak: az énre irányuló céloknál az lesz a fő szempont, hogy másoknál jobban teljesíts és győzz, míg a feladatra irányuló célok esetében arra törekszel, hogy jól megoldd a feladatokat (ez esetben nem mások legyőzésén van a hangsúly).
Az is megeshet, hogy kényszeressé válik a versengő hozzáállás - ilyenkor mindenáron nyerni akarsz, a győzelem az önbizalmad és énképed megerősítésére szolgál. A vereséget rosszul tűröd, a kudarcra agresszióval válaszolsz. Hiperversengővé válsz és az életed minden területén arra törekszel, hogy nyerj, bármibe is kerül a győzelem. Az önbizalmadat és az önértékelésedet a győzelemtől teszed függővé, így vereség esetén negatívvá válik az énképed.
Győzni mindenáron - na de mégis milyen áron?
Győzni, sikeresnek lenni jó dolog, de el kell fogadnod, hogy lesznek olyan esetek, amikor a legnagyobb igyekezeted ellenére sem te leszel éppen akkor és éppen ott a legjobb. A vereségek hatásaitól akkor tudod a leghatékonyabban megvédeni magad, ha stabil az önértékelésed és az énképed, illetve, ha az addig elért pozitív eseményekből táplálkozol. Ha a negatív történésekre úgy tekintesz, mint olyan eseményekre, amelyekből tanulni lehet, akkor sokkal könnyebben feldolgozod a vereséget.
Ha hiperversengő vagy, már nehezebb lesz a dolgod, mert minden kudarccal csökken az önbizalmad és az önértékelésed, mert azt hiszed, hogy elveszíted mások elismerését. Dühös vagy arra, aki éppen nyert, másokat hibáztatsz, miközben önmagad is ostorozod.
A legideálisabb az lenne, ha sikerülne egy kiegyensúlyozott megküzdési stratégiát kialakítanod. Ha a győzelemre örömmel és aktivációval reagálnál - feldobott, magabiztosak, energikus lennél és megjelenne benned a további fejlődés igénye, új célokat kitűzve, új kihívásokat keresve. Ha a vereség sem okozna benned törést és markáns változást és a figyelmed javarészt a saját teljesítményedre, a kitűzött céljaikra irányulna.
(Szerző: Faar Ida, újságíró)
Forrás:
