Te mennyire vagy erős? Nem fizikai értelemben, hanem a reménytelennek tűnő helyzetekben? Mi az, ami segít abban, hogy felülkerekedve a problémákon megbirkózz a krízisekkel, csapásokkal, traumákkal? Képes vagy a megpróbáltatások által fejlődni, növekedni, vagy megadod magad és sodródsz egyre messzebb és messzebb a céljaidtól?

Egyre több szociológus és társadalomkutató foglalkozik egy újfajta jelenséggel, amely nemcsak hazánkban, de az egész nyugati társadalomban egyre elterjedtebb, ez pedig a felnőni nem akaró huszonéves korosztály problémája.

Sajnos zaklatás előfordulhat és meg is történik az online játékokban is. Mit tehetsz, ha ilyen helyzetbe kerülsz?

A paranoia, mint betegség olykor az aktuális bűnügyi, orvosi sorozatokban is fel szokott bukkanni. Érdekes, szokatlan zavar, amivel ritkán találkozunk életünk során.

Vetted már észre magadon, hogy hirtelen csak robbanékonnyá, ingerlékennyé válsz minden ok nélkül? Vagy csak hirtelen lehangolt leszel, és nem tudod miért? Vagy a szomorúságodból egy pillanat alatt harag lesz?

Előtted az egész élet, ezek a legszebb éveid, most építhetsz nagy karriert - hányszor hallottad az utóbbi időben ezeket a szókapcsolatokat? Igen: lassan, de biztosan a végéhez közelednek a diákévek - kezedben egy szakmával, vagy egy sikeres felvételi után az egyetemi/főiskolai beiratkozáshoz szükséges dokumentumokkal, bizony az életed új korszaka kezdődik el.

Közöny - neked mennyire van jelen az életedben? Mert bizonyos mértékben jelen van, hiszen a mindennapos stressz, a csalódások, a kiábrándultság eredményeképpen előfordulhat, - és szakértők szerint természetes jelenség - hogy közönyös periódusokat élsz meg. Csak az nem mindegy, hogy ez meddig tart.

Ne aggódj, másnak is rossz! Lehetne ettől rosszabb is! Fel a fejjel! Csak pozitívan! - te is nap, mint nap hallod másoktól - vagy éppenséggel mondod másoknak - ezeket a biztató mondatokat.

Voltál már magányos? Nem, most nem a szimpla egyedüllétre gondolunk, hanem arra a kínzó érzelmi állapotra, amikor erőteljes ürességet, kirekesztettséget érzel, ami elvág és elidegenít mindenkitől. Arra az érzésre, amikor hiába van a közvetlen közeledben annyi ember, mégis kívülállónak érzed magad.

Nem tudsz ellent mondani másoknak? Nem tudod szüleidnek, barátaidnak elmondani, hogy valójában mit gondolsz? Amit te szeretnél, azt valahogy soha sem sikerül véghezvinni. Miért?

Teljesen lemaradtál! Ez a mondat sokkal több félelmet kelt sok tinédzser szívében, mint szinte bármi más. Sőt, néhány tinédzsert annyira zavar, hogy valamiről lemaradnak, hogy még egy külön szó is van arra az érzésre, amelyet a gyomrukban éreznek ilyenkor: FOMO.

„Lekapcsoltam a lámpát? Holnap miből írunk? Vajon felszólít a tanár? Mit szólnak a többiek a ruhámhoz? Mi lesz akkor, ha…? Úristen otthon hagytam a telefonomat, mi lesz?” Ha csak az egyik probléma is zavar téged, elmondhatjuk, hogy nálad is megjelenik a nyugati kultúrára olyan nagyon jellemző aggódás. De miért és mit tehetünk ellene?

Sírni, vagy nem sírni? Ez itt a kérdés… Valóban. Azt, hogy miért sírsz, bánatodban könnyű megmagyarázni… Sírsz mert elvesztettél valakit, valamit.

Nincs szerencséjük azoknak, akik érzelmileg éretlen szülő mellett kénytelenek felnőni, mert nagyon magányosan töltik életük ezen szakaszát, megtanulva, hogy kizárólag csak magukra számíthatnak.

Mint tudod, akkor kerülsz mókuskerékbe, ha kifogysz az ötletekből és a motivációból. Például ez lehet az eredménytelenség. Ha többet dolgozol, akkor sem tudsz semmi használhatót elérni. Miközben dolgozik az ember, alkalmanként mókuskerékbe kerülhet (különösen akkor, amikor egyfolytában dolgozik, pihenés nélkül). Ilyenkor hosszú napokat is eltölthetünk a számítógép előtt úgy, hogy semmit nem alkotunk. Elég frusztráló tud lenni.