A legtöbbünk délelőtt tíz óra magasságában van aznapi teljesítőképessége tetőpontján, ám a legkevesebben büszkélkedhetnek azzal, hogy a munkanap kellős közepén testmozgásra adhatják fejüket – hacsak nem profi sportolóként vagy szabadúszóként éri őket a dolgos munkanap.

Aki ebédidejét testmozgásra, konkrétan futásra szánja, az nem csak időt nyer, hanem a nap hátralévő részében koncentráltabban és hatékonyabban dolgozik, s következésképpen hamarabb végzi el az aznapra szánt munkamennyiséget.

Sportolásra alkalmas alternatívaként szóba jöhet a nap közepén található ebédidő is, ugyanis amikor szellemi teljesítményünk kissé alábbhagyott, a friss levegőn történő ellazító futás, de akár egy intenzív séta is újra energiával tölthet fel a nap hátralévő részére.

Tény, hogy a legtöbb munkavállaló és tanuló számára az ebédidőben való testmozgás óriási szervezőkészséget követelne: először is magunkkal kell vinnünk a sportoláshoz szükséges felszerelést, előtte és utána is át kell öltözni, s a zuhanyzásról sem szabad megfeledkezni, ha nem akarjuk, hogy a többiek kifejezetten rosszul érezzék magukat társaságunkban. Emellett az is igaz, hogy a legtöbb munkahely közvetlen környéke nem kifejezetten alkalmas a délidőben való futásra.

A világ tőlünk távol eső szegleteiben, mint Sydney vagy Fokváros, a sportolás ebédidőben ugyanolyan magától értetődő tevékenység, mint az ebéd a munkahelyi büfében. Aki egyszer ráérez arra, milyen is a nap közepén hirtelen az összes stresszt kiváltó gondot egy csapásra félretenni, és a legközelebbi parkban pár hosszt végigsprintelni, az a jövőben másfajta „ebédelést” el sem tud képzelni magának.

És az ebéd? Jogos a kérdés

Az is igaz, hogy arrafelé a mozgáskultúra annyira befészkelte magát az élet összes szegmensébe - így a munka világába is -, hogy a zuhanyzási lehetőség nélküli munkahelyek már a fehér hollónál is ritkább jelenségnek számítanak. Amennyiben ez lenne az egyetlen akadálya annak, hogy kipróbált a stressz délidőben történő kiizzadását, remek megoldást jelenthet az egyik közelben lévő fitneszterem és az általa nyújtott szolgáltatások.

Szakavatott testmozgók most feltehetik a kérdést, hogy amennyiben az ebédidő sportolással telik, mikor és hogyan nyílik lehetőség némi étkezésre? A kérdés teljesen jogos, a testmozgás esetében pedig duplán indokolt, hiszen a fokozott energiaszükséglet után a bevitelről is gondoskodnunk kell. Az, hogy mit fogyasszunk a déli sportolás után, attól függ, mi a mozgással elérendő cél. Más szabályok vannak érvényben, ha a kocogással pár kilótól akarunk megszabadulni, és mások akkor, ha csupán gyors regenerációt szeretnénk és kitartásunkat edzenénk.

A déli futás után szervezetünk szénhidrát tárolói teljesen kiürültek, amelyet gyorsan fel kell tölteni, ha rövid időn belül bekövetkező regenerációra vágyunk. Ilyen esetekben fél órán belül ajánlott a rizs, tésztafélék, vagy burgonyából készült ételek fogyasztása. Egy tál gyümölcsrizs ilyenkor remek választás, a zsíros, különböző szószokkal nyakon öntött fogások viszont kerülendők.

Az önsanyargatás nem javasolt

A délután folyamán, vagy este alacsony glikémiás indexszel rendelkező szénhidrátok javallottak némi fehérjével kiegészítve. A zöldségkörettel kísért csirkehús például kifejezetten ajánlottak ilyenkor.

A déli futás után a szervezet hatványozottan veszi igénybe zsírtartalékait, ám a mozgás utáni azonnali szénhidrát-bevitel egyből megállítja ezt a folyamatot. Ám a szervezet sanyargatása nem ajánlott, mivel ilyenkor, energiahiányos állapotban jóval inkább ki vagyunk téve a megfázás kockázatának. A fehérjét tartalmazó italok, shake-ek, cukormentes joghurtok különösen jót tesznek.

Habár ma még nem feltétlenül adottak a körülmények ilyen jellegű tevékenységekre, remélhetőleg a jövőben a munkahelyek is rugalmasabbá válnak ezen a téren, hiszen közös érdek a munkavállaló teljesítményének magas szinten tartása, melynek alap építőköve a jó kondíció.

(Fókuszban a Nő)