Tandíj, diplomaadó vagy önköltséges képzés vár az egyetemistákra? Bár a fizetős felsőoktatás részleteiről még mindig keveset lehet tudni, az már most biztos, hogy a hallgatók többsége fizetni fog a tanulmányaiért.

De vajon milyen és mekkora tandíjat tartanának elfogadhatónak a diákok, az egyetemi tanárok és a politikusok?

„Nagy hiba, ahogy amikor a tandíjról kérdéséről esik szó, akkor a felsőoktatásról csak a munkaerőpiac, a foglalkoztatottság és a költségvetés viszonylatában beszélnek. Hosszasan lehet vitázni azon, hogy a bölcsészek, jogászok, közgazdászok hány százaléka helyezkedik el a képzésének megfelelően. Soha nem jönnek azonban szóba a sokkal komplexebb és sokkal fontosabb szempontok – mégpedig az, hogy az egyes szakokon milyen embereket faragnak a hallgatókból” – mondja Papp Réka Kinga.

Az ELTE volt hallgatója szerint az oktatást még mindig sokan gyárként képzelik el, „ahová bemegy egy doboz gyerek, hozzájuk öntenek egységnyi tankönyvet és házi feladatot, a végén pedig kijön egy doboznyi mérnök”.

„Ez a szemlélet teszi az oktatási intézményeket élhetetlen helyekké, ahol a hallgatók időnként valóban nem becsülik meg a képzést, amit kapnak. Sokszor igazuk is van: mit becsüljenek azon, hogy egy unott professzor egy nagyelőadóban egyszerre háromszáz emberrel gorombáskodik?” – teszi hozzá.

Ne a nadrághoz szabjuk a feneket!

Nevetséges az az állítás, hogy nincs elég pénz a felsőoktatásra. Nem hinném, hogy populizmus lenne rákérdezni: minek vigyen mozgólépcső a várba, ha nem telik iskolára? A pénzt egy elavult gazdaság fenntartására költik, ahol a legnagyobb kiadásokat a korrupció generálja. A felsőoktatás alapvető problémája nem a finanszírozás, hanem az azt szervező végtelenül elavult és működésképtelen szemlélet.

A cikk az eduline.hu-n folytatódik.