Magyar érettségi 2014: a nem hivatalos megoldások
Három órát kaptak a középszintű magyarérettségi szövegalkotási feladatának megoldására a diákok - az Eduline összegyűjtötte a nem hivatalos megoldást.
Érvek a lassú olvasás mellett
A napjainkban divatossá vált „slow filozófia” alapja a tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, a közösségteremtés. A mozgalomnak eredetileg az étkezés, a slow food volt fókuszában, innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel.
Márai-idézetéből kiindulva bizonyítható a mozgalom minden alapelve az olvasás témakörében is. (Márai Füves könyvében egyébként is többször hangsúlyozta, hogy embereket, eszméket, helyzeteket, találkozásokat türelmesen kell befogadni, érkezésüket meg kell várni.)
A gimnáziumban elolvasott bármelyik kedvessé vált olvasmányélménnyel bizonyítható, hogy lassú, kitartó olvasással milyen jól befogadható, átélhető, magával ragadó egy-egy emberi sors, jellem vagy kor (végső soron önmagunk) megismerése.
M. Proust: Az eltűnt idő nyomában (az emlékezés folyamatának, a gondolatok szabad áramlásának lassított befogadása)
Jane Austin: Büszkeség és balítélet (önmagunk és mások megismerésének lassú folyamata)
García Marquez regényei (a történetmesélés mágikus világa)
Ottlik Géza: Iskola a határon (iskoláskori baráti kapcsolatok kibontakozása)
Kertész Imre: Sorstalanság (a koncentrációs táborok boldogságának átélhetősége)
Szabó Magda: Az ajtó (két ember közötti bizalom megszületése)
Babits Mihály, József Attila, Pilinszky János költészete (vagy általában a költészet lassú befogadása)
Érvek a lassú olvasás ellen
A felnövekvő generációk életmódja és információszerző szokásai megváltoztak. A Z generáció egy új típusú nemzedék, hozzá vannak szokva a gyors információáramláshoz, és az információk gyors megszerzéséhez. Az új generáció tagjai képesek egyszerre több mindennel foglalkozni, fontos számukra a digitális eszközök használata. Kevés időt töltenek olvasással, viszont sokat neteznek, telefonálnak, számítógépes játékokon játszanak, gyorsétterembe járnak, wikipédikus ismereteket szereznek.
A gyorsan olvasható, könnyen emészthető könyvek világát éljük, tehát a Márai-féle „áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel” történő olvasás kivitelezhetetlen és unalmas elfoglaltság.
A könyvek között csak a kalandos, olvasmányos, vizuálisan is népszerűsített művek jöhetnek szóba:
Képregények szuperhősökkel, japán mangák
J. K Rowling: Harry Potter-sorozat
George R. R. Martin: Trónok harca
Alkonyat-sorozat
A klasszikus magyar írók közül többen is a gyors olvasásra, a szórakoztatásra törekedtek:
Örkény István: Egyperces novellák (rendszerint csak egy-két oldalas, néha mindössze pár sorból álló írások, a közlés minimumára törekszik bennük az író)
Márai Sándor: Füveskönyv (rövid fejezetekre tagolt mű nem kötelezi az olvasó a linearitásra)
Rejtő Jenő művei (szórakoztató, lebilincselő, könnyen emészthető)
Lackfi János: Milyenek a magyarok?
Bródy Sándor: Kaál Samu
Kihagyás fogalma: retorikai alakzat, olyan nyelvi hiány, mely a szövegkörnyezetből vagy beszédhelyzetből rekonstruálható. Mely történetelemek nincsenek elbeszélve?
-A történelmi háttér nincs kifejtve: a Monarchia korában járunk, a XIX. század második felében („ Hetven óta különben is megszokták ezt az állapotot”).
-A helyszín, a szereplők bemutatás hiányos: a Bükk hegység alján, a Matyóföldön állomásozó többségében idegen származású (polyák, rusznyák) katonák , akik unatkoznak, és magukat heccekkel szórakoztatják.
Fedémes és Szépasszonyfalva lakói: szegény, jobb létre érdemes, kifosztott parasztok, akik már megszokták, hogy félelemben élnek, és eltűrik kegyetlen sorsukat.
Ki nem fejtett (fel nem oldott) ellentétek teremtenek feszültséget, groteszk hatást a novellában:
- gyakorlatozó, gyújtogató, kegyetlenkedő, heccelődő katonák, míg a falvak lakói félelemben, kiszolgáltatva élnek, mégis jól tartják , ott marasztalják a katonákat („Csak el ne menjenek.”)
Kimarad a szövegből a novella leglényegesebb kérdésének a megindoklása, hogy miért ez a kegyetlenség, és miért kell eltűrniük a parasztoknak ezt az erőszakos igazságtalanságot, a félszereik kifosztását, falu felégetését, a sok ifjú halálát, a nők megerőszakolását.
Ellentétes jelentésű szavak, gondolatok kerülnek egy mondatba, mint például:
nevetés-sírás, heccelődés-gyilkosság, szerenád – asszony megerőszakolása („éjjeli muzsikát adtak”), félelem – bátorság / gyávaság
Kimarad, hogy mit akar a báró az orvos feleségétől, de szövegkörnyezetből kiolvasható az erőszaktétel: „ Éjjeli muzsikát adtak boldog-boldogtalannak, a Samu feleségének, a Paklincs leányoknak, mindenkinek.”
Báró szűkszavú kijelentése, amikor az orvos kérdőre vonta az éjszakai látogatás miatt: „Akarom.” Bródy a tömörítés eszközével él (Móricz nyelvezetére emlékeztető dialógussal). Ebben a mondatban benne van az idegen katona nyelvisége, nyers erőszakossága.
Ki tehető felelőssé az orvos meggyilkolásáért?
A báró gyáva volt kiállni, mint férfi a férfival az orvossal szemben (akkor alulmaradt volna), ehelyett szolgáját, Kaál Samut küldi, hogy álljon bosszút az orvoson.
Valóban Samu követte el a gyilkosságot, de miért tette (kimarad a novellából)?
Nem volt más választása: feljebbvalója parancsát teljesítette, ki volt szolgáltatva a bárónak, a szolgája volt, egy egyszerű parasztból lett „huszár közkatona”, félt tőle (hisz maga is áldozat volt, az ő feleségét is meggyalázták), a (zsidó) származása is kiszolgáltatottá tette , felnézett („mindenható”, „kisisten”) tisztjére.
Ki hát akkor igazán a felelős, ennek az etikai kérdés megválaszolása teljességgel kimarad a novellából?
- az elkövető: Kaál Samu
- a tiszt: parancsot ő adta, személyes sérelmét akarta megtorolni. Mindenki (Samu, a prófosz, a hadbíró, a bajtársak) ártatlanként tekint rá .
A gyilkosság pontos körülményei kimaradnak:
A szemtanúk egy huszár közkatonát láttak, és huszárkarabélyból dördült el a lövés. Kaál Samu eldobta a fegyverét.
Samu vallomása hiányos: „ Kedden volt, a lovat becsméreltem – megütött ostorral!... Meg kellett halnod ezért…” A személyragok mondatok közötti váltása is zavart, kihagyást teremt: én (becsméreltem)- ő (megütött) – te (meg kellett halnod)
Miért zavarodik meg Samu?
- erkölcsi felelősségvállalás hárítása (a parancsot kiadó tisztet makulátlannak ítéli), vezényelt tett
- tréfa helyett kegyetlen gyilkosság
- keresi az utat vissza a régi életébe (katonaruhájának lecserélése a parasztira)
- halálfélelem („Evett és szivarozott”)
Összehasonlító elemzés
A cím értelmezése
Berzsenyi: Életfilozófia, általános létösszegzés
Arany: Visszatekintés, múltidézés, reflektálás, létösszegzés
Az ifjúkor értékelése
Berzsenyi: „ örömre születtem”
rózsakor, szép kikelet, ifjúság örömei
Arany: „Első nap is oly borultan / Hajola reám az ég!”,
„ Az ifjúság szép kertjébe / Vas korláton néztem át.”
A múltat idéző költői helyzet
Berzsenyi: „Pályám vége közelít”
Arany: „Én is éltem…” múlt idejű mondattal kezd hozzá a töprengő számvetéshez, mintha élete végső pontjára ért volna
A múltat idéző magatartás szerepe
Berzsenyi: megelégedettséggel szemlélt életút, bátran vállalt halál, elfogadja az elfogadhatatlant
Arany: kudarcként megélt múlt, szerény életvitel, nem tudott élni a felkínált életlehetőségekkel, letargikus számvetés
A sztoikus hang mindkét költőre jellemző: szenvedélymentes életmód, szigorú erkölcsiség parancsa
Motívumok
Berzsenyi: „Ithaka partját elértem” – burkolt hajómetafora
„Csókolgattam rózsáit” (életöröm, boldogság tapasztalása)- „Megizzadtam vaspályáit” (szenvedés gyötrelmei)
Arany: hánykolódó „sajka”- életmetafora
Ellentétpárok az élet örömeimre, gyötrelmeire
nevetés-sírás
ifjúság szép kertje, örömeim pohara- vaskorlátok
rózsát szakít- mind lehulltak szirmai
függetlenség – vadnak,/ mely hálóit el ugyan nem tépheti
hordám láncomat
ifjú álmok- légvár, füstgomoly (metaforák)
szerelemnek, szeretetnek holdvilága (sztoikus belenyugvás a halálba)
Hangnem, verstípus
Berzsenyi: elégikus, létösszegző, sztoikusan belenyugvó
Arany: önironikus, létösszegző, pesszimista, letargikus
(Eduline)
Kapcsolódó cikkek
