Kamasz példaképek: Chrisztofer és a kempo
Buzas Chrisztofer, a Rózsaszentmártoni Móra Ferenc Általános Iskola hatodikos tanulója évek óta kitartóan küzd a sikerért a kempo nevű sportágban. Néhány nappal ezelőtt a lisszaboni kempo világbajnokságon a magyar csapat tagjaként egy arany és egy bronz érmet szerzett. A sport szeretetéről, a kitartásról, a családról és az iskoláról faggattuk Christofert.
- Mesélj egy kicsit magadról! Mióta sportolsz? Ki mutatta be neked a kempot?
Tizenkét éves vagyok, kedvenc tantárgyaim a természetismeret és a testnevelés. Svédországban születtem, a szüleim magyarok, akik a születésemkor ott éltek és dolgoztak. Egy heves megyei faluban, Rózsaszentmártonban élünk, 
Gyöngyöstől 20 km-re.
2011 óta űzöm ezt a sportot. Apa, anya és egy ismerős javasolta nekem a kempot, így 2011 tavaszán Gyöngyöspatán ki is próbáltam, és azonnal megszerettem. Sajnálatos módon az edzőm meghalt, és nem volt senki más, aki át tudta volna venni az edzésemet, így 2012 februárjában kezdtem Gyöngyösön a Mátra Kempo SE egyesületnél.
- Milyen sikereket mondhatsz magadénak?
Nyolcszoros országos bajnok vagyok. Földharcban három aranyérmem van, Csikarakurámban három arany és formagyakorlatban kettő arany. Ezenkívül van még nyolc aranyam, két ezüst és három bronz, amiket különböző versenyeken nyertem. A VB eredményem pedig egy bronz formagyakorlatban. Más számban nem indulhattam, mert túl fiatal vagyok, majd jövőre.
Tavaly második legjobb ifi lettem az országban, így azzal jutalmaztak, hogy kimehettem Lisszabonba, Portugáliába a világbajnokságra a magyar csapat tagjaként. A lisszaboni kempo világbajnokságon a magyar csapat tagjaként egy arany és egy bronz érmet szereztem.
- Mi kell szerinted ahhoz, hogy egy kamasz idáig eljusson?
Szeretnem kell a sportot, és arra kell törekedni, hogy a legjobbak közé jussak! Sok támogatás kell a szüleimtől! Apa háromszor visz edzésre, hetente sokat ül a kocsiban rám várva.
- Milyen áldozatokkal jár mindez? Miről kell lemondanod a sikerért?
- Sok az edzés, de nem kell sok minden másról lemondanom. Az tény, hogy sokszor még késő este ülök le anyával tanulni, és némelykor nehéz odafigyelni a sulira.
- Ki a példaképed?
- Jelenleg az edzőm Dencinger Dávid a példaképem. Nagyon ügyes kempoban, már nyert világbajnokságot, számtalan kupája van, és volt profi versenyeken is. Egyetemre járt és mindig azt mondja, hogy a kempo mellett jól is kell tanuljak, sőt követeli tőlem. Szeretnék én is olyan szintre jutni, mint ő!
- Meséld el, milyen egy hétköznapod! Hogy telik a hétvégéd?
A hétköznapjaim szerintem olyanok, mint bármelyik gyereknek, annyi
különbséggel talán, hogy én nem ülök annyit a számítógép előtt. Hetente háromszor edzek a felnőttekkel meg az ifikkel. Alkalmanként két órát. A világbajnokság előtt minden nap mennem kellett edzeni két héten át, volt olyan napom, amikor öt órát edzettem. Hétvégén általában a szüleimmel csinálunk valamilyen programot, vagy a barátaimmal töltöm az időt, vasárnap meg egész nap anya nyúz a tanulással.
- Hogyan készülsz a versenyekre?
Minden edzésem egy versenyre készít elő, mindig valamiben jobb leszek, így nem készülök különösebben rá. De ha néha versenyek előtt otthon gyakorlok, apa mindig rám szól, hogy ne a konyhában formagyakoroljak.
- A rendszeres sport fontos része az életednek. Hogyan hat ez rád?
Szerintem jó hatással van rám a kempo, mert jók az edzőtársaim, sok sikert értem el, és jobb tanuló lettem. Szeretek versenyekre járni, mert sok érdekes dolgot látok és sok emberrel találkozom.
(KamaszPanasz)
Kapcsolódó cikkek
