A „Nincsenek hülye kérdések, csak hülye válaszok”-mottó az állásinterjúk esetére is érvényes. Az álláskeresőknek még a személyes találkozó előtt ajánlatos elgondolkodniuk, milyen kérdéseket tesznek fel az interjú során, ugyanis sokkal több múlik rajta, mint gondolnánk.

A munkát keresők többsége igencsak lebecsüli az állásinterjú azon részét, amikor azt hallja: „Van még valami kérdése?”. - A legtöbben ilyenkor automatikusan nemet mondanak, s azt mondják, mindent megtudtak – mondja Daniela Bartelt, a berlini Scholz & Freinds hirdetési ügynökség HR-vezetője. - Ez nyilvánvalóan óriási hiba – részletezi a szakértő -, mivel a kérdezés lehetősége nem üres udvariassági gesztus a beszélgetést vezető részéről, hanem ezzel az állásra jelentkező érdeklődését – ha úgy tetszik: motivációját – is le tudja mérni. E résznél különösen le lehet ellenőrizni, hogy a jelentkező mennyi időt szánt a felkészülésre.

A pályázó a klasszikus interjúztatás menete szempontjából általában a beszélgetés végén kap kérdezési lehetőséget. A munkavállaló addigra már a legtöbbször részleteiben is bemutatkozott, s a munkakereső képességeiről és készségeiről is megtudta a legfontosabb részleteket. Ezúttal utóbbin a sor, hogy minél több mindent megtudjon jövőbeli munkájáról, „kár lenne a talán vissza nem térő alkalmat elszalasztani” – fogalmaz Jochen Mai, a „Munkahelyi mindennapok bibliája” című könyv szerzője, s hozzáteszi: a munkaadókat rendkívül tudja irritálni, ha a jelentkező nem akar a lehető legtöbbet megtudni a vállalatról, amelynél dolgozni szeretne.

Minden álláskeresőnek ajánlott 3-5 okos kérdés feltétele

Meg kell próbálni a jövőbeli főnököt maximális tudásszomjunkról biztosítani, ám a célon sem ajánlatos túllőni és túlságosan tolakodóvá válni.

Az, hogy a jelentkezőnek általában a beszélgetés végén lesz lehetősége a kérdezésre, nem jelenti azt, hogy a társalgás első felében nem kérdezhetne vissza, ám általános tanács, hogy a visszafogottság ajánlott, hogy a diskurzus menetét ne szakítsa meg. A túl sok, és főleg óvatlan kérdezősködés azonban a készületlenség benyomását is keltheti.

A kérdéseket ajánlatos előre végiggondolni – mondja Mai – mivel azok is őt magát minősítik. Aki tehát arra kíváncsi, hogy milyen a munkahelyi atmoszféra, az nagy elszántságot mutat a leendő állás irányába. Ilyen esetben meg lehet kérdezni: hány fős csapatban fogok dolgozni? Kik a vezetőim? Láthatom magát a munkahelyet, ahol dolgozni fogok?

A pályázónak javallott felkészülni arra, hogy nem mindenben kap maximálisan őszinte választ. - A személyzetis nyilvánvalóan nem fogja nyíltan kimondani, hogy a leendő közvetlen főnök valóságos diktátor – hangsúlyozza Mai. Abban az esetben sem várható őszinte megnyilvánulás, ha az előd távozását firtatjuk.

A mindennapos munkavégzés részletei után való érdeklődés szintén nagy elhatározottságot sugallhat. Kérdezhetjük például: Milyen munkafolyamatok vannak a cégen belül? Milyen célokat kell a próbaidő végére elérnem? Milyen rendszerrel mérik a teljesítményem ez idő alatt?

A fejlődésre való nyitottságot mutatja az a kérdés, hogy milyen továbbképzési és fejlődési lehetőségek vannak a cégen belül? Ugyanakkor messze elkerülendő az ebédre rendelhető menüvariációk, és a céges autó privát felhasználási lehetőségének firtatása. Szintén nem ajánlott azt mondani: „úgy tudom, a vállalat óriási veszteséggel zárta a tavalyi évet. Mennyire biztos, hogy egy év múlva még létezik a cég? Ez ugyan tájékozottságot tükröz, de egyúttal bizalmatlanságra is utal, és emellett a HR-es kollégát is zavarba hozhatja…

(KamaszPanasz)