Nógrádi Gábor: a tudatlanság veszélyesebb, mint a fegyver
„Sokat gyötrődtem gyerekkoromban az erotikus vágyak és a tiltások, fenyegetések fojtogató hálójában” – nyilatkozta a KamaszPanasznak Nógrádi Gábor. A fiatalok és szüleik körében egyaránt jól ismert íróval, forgatókönyvíróval az olvasásról, a felvilágosításról, a pár- és pályaválasztásról beszélgettünk.
Nyíltan fogalmaz könyveiben. A gonosz hét napja című regényben a magömléstől a pettingig, az erotikus képzelgésektől a szexuális erőszak kísérletéig mindenről szó esik. A Nézz rám, Mami! című könyvben pedig megjelenik az unokatestvér-szerelem.
Harminc éves évforduló. Harminc éve jelent meg a Gyerekrablás a Palánk utcában. Milyenek voltak az akkori gyerekolvasóid, milyenek most? Sok minden változott azóta…
- Élvezet, öröm, gyönyör - ezt jelentette az olvasás mindig azok számára, akik szerettek olvasni. És ilyen olvasók ma is vannak. Azt kérdezed, mi a különbség a régi és a mai olvasóim között? A létszámuk. Harminc éve harmincezer példányban jelentek meg a regényeim. Ma háromezerben.
Mi ennek az oka szerinted? A számítógép, a sok tévécsatorna?
- Ebben a sorrendben. A számítógép, mert a játék folyamatos és azonnali, gyors ingereket adó izgalmat okoz. Mint egy jó focimeccs, bokszmeccs vagy popkoncert. Aztán a sok tévécsatorna, mert ha nem nagy az igényünk, akkor huszonnégy órát bámulhatjuk a képernyőt, mindig lesz rajta valami mozgás. A tévé a szem rágógumija, ha nem válogatod meg, mit nézel. Rágod, rágod, rágod, rágod. Tápanyag? Zéró! Hogy van más oka is az olvasószám csökkenésének? Biztosan. Például az, hogy az olvasás komolyabb agyi tevékenység, mint a kattintgatás a kütyün vagy a távkapcsolón. A differencia kábé akkora, mint a szerelmünkkel való szeretkezés és az önkielégítés között. Az eredmény ugyanaz, de mekkora a különbség!
Meglehetősen nyíltan fejezed ki magad most is, a könyveidben is.
- Amint a KamaszPanasz is…
Mindent le kell írni? A szülők többnyire óvatosan kezelik a szexuális témákat.
- Sokat gyötrődtem gyerekkoromban az erotikus vágyak és a tiltások, fenyegetések fojtogató hálójában. Szenvedtem a szexualitással kapcsolatos tudatlanságom miatt is. És nem csak gyerek- vagy ifjúkoromban, hanem felnőttként is. Konkrétumokat akarsz? Korai magömlés. Mit lehet ellene tenni? Női orgazmus. Mit lehet érte tenni? Azt kérdezed, miért tartom fontosnak a felvilágosítást? Hát ezért! Hogy az olvasóim ne szenvedjenek úgy, ahogy én szenvedtem. A tudatlanság veszélyesebb, mint a fegyver. Mert azt a hülye is tudja, hogy a kés vagy a pisztoly milyen sérülést, sebet okozhat. De a tudatlanságban benne van, hogy azt sem tudhatják, mit okoz a nem tudás. Ha nem tudjuk például, hogy a test tisztasága, a fogmosás, vagy éppen a szerelmi előjáték miért fontos, akkor csak pislogunk, ha a párunk egy idő múlva kidob minket az ajtón. A felvilágosítás érdekében írtam meg a Vigyázz, hogy sose érjen baj! című könyvet is, bár ebben a szexuális élettel nem foglalkozom. Arról ugyanis nálam ezerszer jobban és bölcsebben írt Dan Höjer svéd szerző, akinek két Európa hírű könyvét is kiadtam.
Te hogyan világosítottad fel a két fiadat?
- Elárulok egy titkot. Ők tizenhat éves korukban többet tudtak a szexről, mint én akkor. Azt nem mondom, hogy ők világosítottak fel, mert sajnos, nem így történt, de az ő szexuális életük sokkal gondtalanabb és derűsebb volt, mint az enyém.
Már hetedik osztályban tudtad, hogy újságíró, író leszel. Mit tanácsolsz azoknak a tizenéveseknek, akiknek fogalmuk sincs arról, mit tanuljanak tovább? Mire, kire hallgassanak?
- Mindenkit hallgassanak meg, de csak saját magukra hallgassanak. Szinte minden regényem arról szól, hogy életünk fontos döntéseit nekünk kell meghozni, de a megfelelő ismeretek beszerzése és gondolkodás után. Erről szólnak a krimijeim, A bátyám zseni, Az öcsém zseni, a Marci öröksége. De tulajdonképpen erről szól a Segítség, ember! is. Mielőtt beszerzel egy hobby állatot, tanuld meg, hogyan kell tartani!
Szakmát, hivatást választani az egyik legnagyobb döntés az életünkben. Figyelni kell magunkat: mihez van érzékünk, képességünk? Miben vagyunk tehetségesek? Milyen feladat elvégzése okoz örömöt? Az a bizonyos feladat milyen szakmákhoz kapcsolódik? Azt is tudni kell, hogy életünkben talán többféle szakmánk is lesz. Aki negyven éve elment bányásznak, kohásznak, nyomdásznak, az ma nemigen talál munkát. Mást kell csinálnia. Én is legalább öt szakmában dolgoztam eddig. Vagy több is volt? Voltam lakatos, építőgépész technikus, könyvterjesztő, népművelő, tanár, újságíró, könyvkiadó, író…
Gondolom, jelenleg is új könyveken dolgozol, mint harminc éve mindig. Ha van egy ötleted, azaz megtalál a múzsa, akkor már azt is tudod, milyen műfajú lesz az alkotás, azaz költemény, regény, színpadi mű vagy filmforgatókönyv?
- Igen. Ez nem azt jelenti, hogy regényírás közben nem gondolok arra, hogyan lehetne filmet forgatni a történetből, vagy miképpen kellene megfogalmazni, ha színpadra állítom. Az én gondolkodásomat is jelentősen átformálta a film, a tévé. Az első igazi prózai művem egy filmnovella volt tizenöt éves koromban. Érthető, ha minden regényem filmszerű, könnyű belőlük forgatókönyvet írni. Persze ezekből filmet készíteni már sokkal nehezebb. Ahhoz pénz kell, ami nincs.
Bővebb információ a könyvekről, kiadványokról:
(Szerző: T.A. újságíró)
