Míg a fiatalokból álló bandák száma csökkenő tendenciát mutat a városokon belül, a külvárosokban és a vidéki területeken növekszik. A drogdílerek terjesztik a drogot, új területeket akarnak a piacuk alá vonni új fogyasztókkal, amire kitűnően alkalmasak a bandák.

A szülőknek fel kell ismerniük azokat a jeleket, amelyek arra utalhatnak, hogy az ő csemetéjük bandázik vagy sem. Ilyen lehet például, ha a gyerek:

• szokatlanul öltözködik, például ugyanolyan színű ruhák kombinációját veszi fel minden alkalomra
• szokatlan zenét hallgat
• elismeri, hogy lóg a banda tagjaival
• feltűnően érdeklődik egy-egy színű ruháért és/vagy logóért
• szokatlan témájú film vagy weboldal után érdeklődik
• szokatlan kézjelekkel kommunikál a barátaival
• megmagyarázhatatlan testi sérüléssel jön haza (harccal kapcsolatos horzsolások, sérülés a kézfejen vagy a csuklón)
• nem tudja megmagyarázni, hogy honnan van nála ennyi készpénz vagy áru, mint például ruha vagy ékszer
• a banda szimbólumát jeleníti meg a füzetében, a könyvében vagy a szekrényén
• fegyvert hordoz magával
• rendőrségi ügybe került, le lett tartoztatva és őrizetbe vették
• a családi kiránduláson kihúzza magát a közös programok alól
• elveszti az érdeklődését az iskola és a családja iránt
• az iskolát kerüli, az iskolában romlik a teljesítménye és rosszul viselkedik
• testi jeleit mutatja a kábítószer használatának vagy az alkohol fogyasztásának
• következetesen felrúgja a szabályokat
• bandákra jellemző szlengben beszél
• barátai mások lettek, durvább természetű és külsejű emberek
• tetoválást csináltatott magának, melynek az árát nem tudja megmagyarázni, hogy honnan vette

A szülők, a pedagógusok és a többi érintett felnőttnek oda kell figyelnie ezekre az intő jelekre. Ha idejében észlelik, még nincs túl nagy baj. Ekkor le kell ülni a fiatallal beszélgetni. A bandázás hátterében általában mindig áll valami lelki probléma, melyet meg kell találni és orvosolni kell, ha szükséges, pszichológus segítségével.

(M. T., about.com)