A tudat, hogy gyermeke szándékosan vagdossa magát, egyszerre sokkoló és kétségbeejtő. Az öncsonkítást komolyan kell venni, mivel hátterében mindig valami lelki baj áll, amit meg kell találni és kezelni kell. Hogyan segíthet gyermekének?

Hogyan segíthet gyermekének?

Fogadja el saját érzéseit! - Teljesen természetes, ha ilyen esetben az érzései széles skálán mozognak. Ez lehet döbbenet, düh, szomorúság, csalódottság, zavartság, félelem, vagy akár ezek mindegyike egyszerre. Valószínűleg bántja, hogy gyermeke nem Önhöz fordult segítségért, de az is lehet, hogy lelkiismeret furdalást érez, mert nem vette időben észre, hogy segítségre van szüksége. Mindezek az érzések teljesen természetesek, érthetőek.

Szánjon időt arra, hogy megértse, elfogadja, és ki tudja fejezni érzéseit! Ha kell, sírja ki magát, vagy sétáljon addig, amíg le nem higgad, esetleg beszéljen egy barátjával. Csak nyugodtan, megfelelő perspektívából tekintve a dologra fog tudni segíteni gyermekének, akinek most mindennél nagyobb szüksége van a családi nyugalomra, szeretetre.

Tudjon meg minél többet a vagdosásról! - Sok kamasz a társai nyomására kezdi el vagdosni magát, és később ne mtud leállni vele. Mások a rájuk nehezedő szülői elvárások okozta nyomás, a csalódásokozástól való félelem elől menekülnek a vagdosásba, míg olyanok is vannak, akik a számukra már elviselhetetlen harag, szomorúság, kétségbeesés vagy értéktelenség érzet csillapítására választanak egy másik fájdalmat.

Fájó elfogadni, hogy gyermeke a fent említett érzések valamelyikével - esetleg mindegyikével - küzd, ám ne feledje, hogy a gyógyuláshoz feltétlenül szükséges kideríteni, milyen érzelmek, nyomás hatására kezdte el a kamasz az öncsonkítást!

Fontos a megfelelő kommunikáció!

Beszéljen gyermekével! - Nehéz ilyen fájdalmas dologról beszélni, s talán azt sem tudja, mit is mondjon. Nincs ezzel semmi gond. Ne feledje, az, hogy hogyan, milyen hangsúllyal beszél, legalább olyan fontos, mint az, amit mond!

Kezdheti a beszélgetést azzal, hogy elmondja, hallott már a vagdosásról, vagy nézzenek erről szóló filmet - így biztosan el tudja kezdeni a beszélgetést. Fejezze ki aggodalmát, szeretetét és segítő szándékát.

Esetleg kérdezze meg gyermekét közvetlenül, hogy vagdossa-e magát. Gyakran a közvetlen megközelítés a leghatékonyabb. Tisztázza vele, hogy a célja nem az ítélkezés és a büntetés, hanem, hogy segítsen neki. Lehet, hogy a kamasz még nincs kész arra, hogy beszéljen a dologról, vagy nem is tudja, miért vagdossa magát. Ebben az esetben is erősítse meg afelől, hogy szeretné megérteni, és segíteni neki!

Ne adja fel!

Ne lepődjön meg, ha a kamasz elutasító! - Előfordulhat, hogy a tini tagadja a vagdosást, mérges vagy izgatott lesz, sír, kiabál vagy kiborul, esetleg azt mondja, Ön úgysem értheti őt meg. Ha ez történne, próbáljon türelmes és higgadt maradni. Ne adja fel, keressen egy másik időpontot, amikor újból beszélhetnek a dologról.

A kamasz számára is nehéz a vagdosásról beszélni. Zavarban lehet, szégyellheti magát, félhet a szülői szigortól, illetve a lehetséges következményektől. Enyhítheti ezekte az aggodalmakat, ha kioktatás, vagy büntetéssel való fenyegetőzés nélkül hallgatja végig a kamaszt.

Kérjen segítséget!

Tudnia kell, hogy gyermeke nagy fájdalmon megy keresztül. Ne feledje, ha megpróbálja lebeszélni, vagy tiltani, az általában nem működik. A lelki gondot kell megkeresni és meggyógyítani.

Keressen olyan terapeutát, akiben gyermeke bízik, nyílt és őszinte tud vele lenni. A terápia segít gyermekének abban, hogy szavakba öntse az őt ért fájdalmakat, és a számára legmegfelelőbb stresszkezelési technikákat is elsajátítani, vagdosást helyettesítő alternatívát nyújtani.

Sok kamasz depresszió, bipoláris zavar, feldolgozatlan gyász vagy megfelelési kényszer miatt kezdi vagdosni magát. Szakember segítségével fény derül a kiváltó okra, így a kezelés is könnyebb, gyorsabb.

Csak pozitívan!

Éreztesse gyermekével, hogy mindig számíthat Önre, ha úgy érzi, bajban van! Ösztönözze, hogy beszéljen a mindennapi élményeiről, érzéseiről, sikereiről, csalódásairól. Töltsenek együtt minél több időt olyan dolgokkal, amit mindketten élveznek (séta, vásárlás, mozi stb.). Koncentráljanak a pozitív változásokra!

Találjanak ki olyan pótcselekvést gyermekével közösen, mellyel a benne rejlő fájdalmat kezelheti, ahelyett, hogy vagdosná magát. Ezek például:

• séta, tánc vagy egyéb testmozgás
• kreatív művészet, például festés vagy szobrászat
• sírás és sikoltozás
• TV- vagy DVD nézése
• zene hallgatás
• párna bokszzsákként való használata
• írja ki magából a fájdalmat

Állítsanak fel egy listát azon emberek nevével, akiket segítségül tud hívni, ha késztetést érezne a vagdosásra. Gondolják át, hogy mely barátokat és családtagokat tudja elérni gyermeke, akik meghallgatják, és ösztönzik, hogy ne bántsa magát.

Ajánljon kevésbé veszélyes, bár kellemetlen alternatívát a vagdosás helyett:

• hideg zuhany
• jég alkalmazása a test bármely felületén
• befőttesgumi vagy más gumi használata, amely megcsípi a bőrt
• rajzolás vagy írás a bőrre

Legyen türelmes a gyermekével. A megváltozott magatartás, vagyis a vagdosás helytelenségének felismerése és abbahagyása nem egyszerű feladat, és sok időt vesz igénybe.

A korai felismerés, a család támogatása, és a szakmai segítség, mind-mind segít abban, hogy a kamasz megszabaduljon ettől az önpusztító tevékenységtől.

(M. T.)