Az én szépséges, 13 éves lányom meg van győződve arról, hogy az egyik melle nagyobb, mint a másik. Hiába hajtogatom neki folyamatosan, hogy ez teljesen normális, még fejlődésben van, és majd idővel változik a teste.

De az egyik csapattársa észrevette ezt az aprócska szépséghibáját az öltözőben, és nevetségessé tette. Azóta a lányok „Balosnak” csúfolják. Úgy gondolja, hogy a pletykát már a fiúk körében is elterjesztették, mivel elkezdtek vihogni, amikor meglátták a héten. El sem tudom mondani, mennyire feldúltnak, és megalázottnak érzi magát, hogy kiderült a kis titka. Az egyik barátnője elmondta, hogy olvasott róla a Facebookon is. Még szerencse, hogy nem engedem, hogy felmenjen az oldalra.

A gyerekek olyan gonoszak tudnak lenni, főleg a tinik. Szeretnék beszélni a csúfolódó lányok szüleivel, de biztos vagyok benne, hogy ők is annyira fel lennének háborodva, mint én. A gyerekek, akár a mieink, akár nem, néha sokkolnak minket az érzéketlenségükkel. Nem kell mondani, beszéltem az edzővel és az iskolai tanácsadóval is erről, és mindketten fel voltak háborodva, és nagyon szimpatikusan viselkedtek, mivel az iskolánkban (mint a legtöbb másik iskolában) nem tűrik az erőszakot, és a zaklatást. Az igazgatónő, akinek egyébként masztektómiája volt, beszélt a lányokkal, akik felelősek voltak a pletyka terjesztéséért, a szüleiket is tájékoztatta, és a következményeket is viselniük kellett.

Bár a kár, amit okoztak a lányom önbecsülésében, nem fog eltűnni az egyik pillanatról a másikra. Az önbizalma romokban hever. A terapeutája (a közelmúltban fogadtuk örökbe, így ő is és mi is terápiára járunk) azt tanácsolta, hogy továbbra is nyújtsunk neki erkölcsi támogatást, dícsérjük, és legyünk figyelmesek vele. Ez szerintem természetes. Ezért fizettem neki?

A barátnője, Anna átjött hozzánk tegnap, hogy meglátogassa, és volt egy igazán őszinte beszélgetésünk az egész szituációról. Ekkor mondta a lányom, hogy amint 18 éves lesz, ő meg fogja műtetni a melleit, ezt kéri, mint érettségi ajándék. Én egy autót akartam ebben a korban.

Emlékeztettem, hogy egy fél éven belül valószínű magától is megoldódik a probléma, hisz még fejlődésben van. De ő azt mondta, hogy ő mindenképp meg szeretné csináltatni a melleit. Idézem: „Akár megoldódik, akár nem, akkoris legalább 85D-s melleket akarok, mint Kendra Wilkinsonnak…ja és igen,akarok egy orrműtétet is.” Majdnem elájultam. Mit akar?! Hatalmas műmellek, ez maximum a 90-es években volt divat. Csak nevettek rajtam. Ashley is rákezdte: „Oh igen, én is megműttetem az orrom, a számat és a füleimet is.” Ilyet se hallottam még. Mégis ki látja a füleit? Talán kopaszra nyírja a haját is?

A sokkos reakcióm, a nevetgélés, az órákig tartó folyamatos dicsérő szavak és a tökéletességük bizonygatása ellenére a lányok még mindig meg vannak győződve arról, hogy ők selejtesek és javításra szorulnak. Őszintén, mindkettőjük orra tökéletes. Honnan vették ezeket a butaságokat? Oh igen, várjunk csak…mindenhonnan. Minden példaképüknek, Lindsay Lohan-nek, Britney Spears-nek voltak ilyen műtéteik, és a lányok ezt „tök menőnek” tartják. Hiába erősködtem, hogy a tanulás és a teljesítmény a kulcs a boldog élethez, láttam a szemükben, hogy ők egyáltalán nincsenek meggyőződve erről.

És ki hibáztathatja őket? A tinédzser gyerekeinket folyamatosan olyan képekkel bombázzák, amik telt idomokról, felfújt ajkakról, nevetségesen tökéletes selymes bőrről és hajhosszabbításról szólnak. Ezt hívják „Hollywood Look”-nak. Az egyik amerikai csatornán megy a Beverly Hills-i feleségek című műsor. Na ott látni lehet, hogy mire gondolok. Ijesztően néznek ki azok a nők. Mint egy aranyhal, amit most nyomtak keresztül egy kulcslyukon, a szájuk hatalmas. Számomra egyáltalán nem néznek ki csinosnak, inkább abnormálisak. Viszont a divatvilágban és a médiában már ez vált természetessé. Az édesapám pont akkor ugrott be hozzánk, amikor ezt a beszélgetést folytattuk a lányokkal, és ő is annyira ledöbbent, mint én, ha nem még jobban. A lányok pedig csak kuncogtak a nagyapa hitetlenkedésén. Tény, hogy teljesen más generációba tartozik, és nem érti ezeket a dolgokat. Az is meglepte, hogy a lányok jövőre vonatkozó tervei szinte csak erről szóltak.

Ő egy olyan generációból származik, akik úgy gondolják, hogy a plasztikai műtét csak akkor indokolt és elfogadható, ha valakinek az arca egy háborúban vagy balesetben megsérült. Úgy, mint a nagynénémnek, akire egyébként a családunk minden 65 évnél idősebb tagja irigykedik, mivel most 73 évesen fiatalabbnak néz ki mint a saját lánya. Senkit sem érdekel, hogy az autóbalesete után tolószékbe került, még így is féltékenyek rá. Ilyen családot… Nem tudom elhinni. A lényeg az, hogy még a nagyapa sem tudta megingatni a lányokat.