A túlságosan aggódó szülők által nevelt gyerekek gyakran félénkek, a szorongás és az önbizalomhiány jellemző rájuk. Annak ellenére, hogy a szülők csupán szeretetből teszik azt, amit, mégis a cselekedeteik gyakran a saját félelmükből, aggódásukból, érzéseikből fakadnak, és nem a gyerek szempontjából fontos dolgokra irányulnak. Amennyiben a gyerek nem tud átélni és megoldani bizonyos kihívásokat a saját erejéből, akkor soha sem fogja megtanulni, hogy mire is képes, mit tud elérni önmagától.

A következő tippek ezen a problémán segíthetnek, ezáltal gyereke egészséges felnőtté válhat, és Ön is megnyugodhat.

Bízzon önmagában!

Bizonyára éveken keresztül tanította gyerekét az élet fontos dolgaira, egyengette a felnőtté válás felé vezető útját. A kamaszkor az az időszak az ő életében, amikor az Öntől kapott tudást a gyakorlatban is kipróbálhatja. Bízzon abban, hogy megfelelően felkészítette gyermekét ahhoz, hogy az útközben adódó döntéshelyzetekben megfelelően tudjon választani, ha nem sikerülne elsőre, akkor második próbálkozásra már ügyesebb lesz. Emellett segíthet neki, tanácsokkal láthatja el, de ne döntsön helyette.

Legyen türelmes!

Mielőtt beavatkozna gyermeke dolgaiba vagy megpróbálna rendbehozni valamilyen problémát helyette, inkább lépjen hátra kicsit, és hagyja, hogy gyermeke oldja meg azt. Tegye fel a kérdést önmagának, hogy igazából mi szolgálná legjobban a gyermeke érdekeit.

Ha hagyja, hogy gyermeke önállóan rendezze a saját dolgait és megtapasztaljon különféle helyzeteket, megismerkedjen egy sor érzéssel, melyek a bukással vagy a sikerrel párosulnak, higgye el ezzel csak a gyerekének tesz jót. Segíti előrejutni az életben, így neki kell megbirkóznia a problémákkal, ami csak az ő fejlődését segíti elő. Adjon esélyt neki, hogy felismerje és éljen a saját képességeivel, fejlessze azokat.

Csiszoljon a kommunikációs képességén! Ahelyett, hogy megmondaná gyermekének, hogy mit tegyen egy-egy helyzetben, inkább vezesse rá a megoldásra, beszélgessen vele, alkalmazza az aktív meghallgatás stratégiáját, de hagyja, hogy a végén ő hozza meg a döntést.

Tervezzen előre!

Gondolja végig a lehető legrosszabb helyzet forgatókönyvét. Amikor a gyereke épp egy nehéz helyzettel áll szemben, akkor nézzen önmagába és kérdezze meg, hogy mi a várható legrosszabb végkimenetele a dolognak. Például érzelmi vihar, megbántódás, csalódás, harag vagy más rossz érzés, amivel az emberek nap mint nap megküzdenek, és hagyja, hogy a gyermeke rendezze magában a dolgokat. Csak abban az esetben avatkozzon be, amikor megvan a közvetlen fizikai sérülés esélye, vagy ha komoly depresszió érheti a gyerekét az adott szituációban.

Hagyja, hogy gyereke a saját belátása szerint döntsön!

A gyerekben igen kicsi kortól meg van a megfelelési, a siker utáni vágy, a függetlenné válás utáni sóvárgás. Ha elér valamit a saját erejéből, annak önfeledten tud örülni. Hagyja, hogy a függetlenné válás érzése egészségesen fejlődjön gyerekében azáltal, hogy hagyja az őt érintő kérdésekben szabadon dönteni.

Azok a tinik, akik kimaradnak abból, hogy önmaguktól hozzanak meg bizonyos döntéseket, úgy nőnek fel, hogy mindig valaki mástól függenek (először a szüleik, később pedig lehet az egy barát vagy a párjuk, jobbik esetben, de van, aki élete végéig a szüleitől várja a megoldást a problémáira). Soha nem fog bennük kialakulni az egészséges döntési képesség, nem lesz meg a kellő önbizalmuk. Ön, mint szülő, ameddig csak teheti, bátran álljon a gyereke mellé, segítse őt tanácsokkal, nyújtson neki iránymutatást, de ne vállalja át a felelősséget tőle. Higgye el, képes lesz ő egyedül is megfelelően dönteni, ha hagyják.

Tanuljon meg nemet mondani!

Teljesen valószerűtlen azt elvárni, hogy a gyereke mindig és mindenkor boldog legyen. Ha képes bármeddig elmenni, csak hogy a gyerekének mindig jó legyen, minden kívánságát azonnal és maradéktalanul teljesítse, akkor annak az lesz az eredménye, hogy elkényeztetetté válik a tini gyermeke, ami sok problémát fog felvetni mindkettejük életében, gyakorlatilag életképtelen lesz az Ön segítsége nélkül.

A tini természetesnek fogja venni, hogy minden vele kapcsolatos dolog el lesz intézve helyette, neki a kisujját sem kell mozdítania. Ezt fogja természetesnek venni egészen addig, amíg rá nem jön majd, hogy a világ nem így működik, és akkor fogja majd nagy csalódásként érni őt a dolog. Meg kell tanulnia, hogy neki kell elérni a saját erejéből bizonyos dolgokat (anyagiakat és kiváltságbelieket).

Tanítsa meg gyerekét az önérvényesítés képességére!

Amikor még a gyereke egészen kicsi volt, Ön volt az egyetlen támasza. De ahogy egyre csak nőtt és elérte a kamaszkort, úgy lassan a saját lábára kell állnia, és a saját erejéből kell elérnie mindazt, ami az életben való érvényesüléshez szükséges. Mutasson neki különböző problémamegoldási stratégiákat, bátorítsa, hogy igényes legyen a saját szükségleteivel szemben, kiálljon azokért és önmagáért minden helyzetben, ne hagyják, hogy mások felülkerekedjenek rajtuk. Mindeközben Ön csak távolról szemlélje és biztassa, hogy a lehető legjobban cselekedjen. Ha jól nevelte a gyerekét, akkor megnyugodhat, mert képes lesz önerőből is megküzdeni az élete során felmerülő megpróbáltatásokkal.

Folyamodjon segítségért!

Nagyon veszélyes lehet, ha nem állítja meg önmagát még időben, a kamaszkor végére teljesen beleivódhat gyermekébe ez a neveltetés, ami károsan hat majd a későbbi életére. Ennek eredménye pedig a családon belüli széthúzásban, ellenségeskedésben nyilvánulhat meg. Minden szülő nagy félelme, hogy biztosan jól neveli-e a gyerekét. Mert ha nem, akkor idővel azzal vádolhatja a szülőt, hogy nem tett meg mindent az ő érdekében, és miatta vett rossz irányt az élete. Az ilyen helyzetek megelőzésének érdekében akár szakszerű segítséget is érdemes igénybe venni, mely az egész család érdekét szolgálhatja. A gyerek számára az önálló döntési képesség elsajátítása sorsdöntő lehet.

(KamaszPanasz - N.L., byparents-forparents.com)