Mit tegyen a szülő, ha kamasz gyermeke bevallja, a saját neméhez vonzódik? Hogyan tud segíteni neki az újonnan felfedezett identitás elfogadásában? Sokkal több szülőt érint ez a tabudöntögető kérdéskör, mint gondolnánk, nekik nyújt hasznos tanácsokat a következő cikk.

Nem lehet tovább halogatni

Egy idő után nem lehet halogatni tovább, és a homoszexuális fiatal kénytelen “színt vallani” a közvetlen környezete előtt. Megkérdeztük Kelemen Andrea pszichológust, mikor jön el az a pont egy család életében, amikor le kell ülni megbeszélni az új helyzetet. Ez mindenkinél egyénfüggő – válaszolta a szakember, aki hozzátette: egyrészt múlik a szülő attitűdjén a homoszexualitás kérdését illetően, másrészt azon is, hogy a gyermek hány éves.

Kisgyerekeknél természetes

Kisgyerekkorban jó darabig természetesek a homoerotikus vágyak, serdülőkorban azonban elengedhetetlen, hogy kialakuljon egy erős identitás a tinédzserben. A kamaszok keresik magukat szexuálisan is, kutatják az önazonosságot – magyarázza Kelemen Andrea.

Az okok

A pszichológusnő a miértekre is rávilágít, azokra a körülményekre, amelyek a homoszexualitás indukátorai lehetnek. Okozhatja a pszichoszexuális fejlődés másfelé terelődése, “hibás” szocializáció, vagy az a tény, hogy a gyermek életéből hiányzott az anyai vagy apai szerepmodell, melyekből a hagyományosnak tekintett nemi szerepeket elsajátíthatta volna. Sokszor családi körülmények között keresendők a homoszexualitás gyökerei, lányok esetében a “nagy távolságban lévő anya”, fiúknál esetleg a szoros anyai kapcsolat vagy az apa hiánya.”

Kelemen Andrea arról is beszélt a KamaszPanasznak, hogy mikor kell a szülőnek beavatkozniuk gyermekük életébe: “továbbra is fontos hangsúlyozni, hogy ha egy kisebb gyerek homoerotikus fantáziákkal szórakoztatja magát, ilyen jellegű megnyilvánulásai vannak, az nem jelenti azt, hogy felnőttkorában homoszexuális lesz. Kamaszkorban az identitás válságon megy át, az önazonosságot ebben a korban kell kifejleszteni.

Bizonytalanságot okoz

A homoerotikus ábrándok megjelenése azonban bizonytalanságot, szorongást válthat ki a személyiségben. Megjelenhet a jövőtől való félelem is. Ilyenkor kell figyelni a kamaszra, és ha a kisebbrendűségi érzés, a depresszió vagy a szorongás oldására alkohollal vagy droghasználattal próbálja enyhíteni a feszültségét a fiatal, be kell avatkozni.

Mit tehet a szülő?

De hogyan viselkedhet egy szülő helyesen egy ilyen szokatlan helyzetben, mit tegyen, ha nem tudta leplezni saját csalódottságát gyermeke beállítottságát illetően? Kelemen Andrea szerint a szülő részéről a legalapvetőbb, hogy ne legyenek előítéletei, csakis szerető szülőként viselkedjen. Bár tudat alatt a szülők részéről is óriási csalódás a felismerés, hiszen dolgozik bennük az unoka iránti vágy, a reprodukciós igények, a gének továbbvitelének óhaja.

Ha visszautasítással, netán kitagadással találja szembe magát a gyerek, legrosszabb esetben az öngyilkosságig is elmehet. Idáig visszavezethető vissza a drogok és az alkohol iránti fogékonyság, a csavargások, az elszökések.

Milyen gesztusok szükségek egy ilyen helyzet kezeléséhez? Szeretettel, elfogadással, támogatással, az új identitás erősítésével tehetnek a legtöbbet gyermekükért, valamint a tények tudomásul vételével, azzal, hogy nem titkolóznak a témával kapcsolatban. Ne próbáljanak úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Egy ilyen bejelentést fel kell dolgozni a maga nehézségeivel együtt, és nem szabad, nem is kell kisebbíteni annak fontosságát. Ez nem kis megrázkódtatás a szülőnek és a gyereknek egyaránt, legyen bármennyire liberális is egy család.”

(Országh Kitti)