A 15 éves tinédzserek próbálják rávenni szüleiket, hogy minél több mindent engedjenek nekik, anélkül, hogy arra engedélyt kellene kérniük. Gyakran azonban elbízzák magukat, és túl messzire mennek. A 15 évesek kedvenc játékának a neve a függetlenség, és igyekeznek ebből minél többet szerezni.

A különbség aközött, ahogy egy 13 és egy 15 éves próbál önállósodni az, hogy egy 15 éves nem törekszik mindenáron az Ön jóváhagyására ahhoz, hogy valamit önállóan megtegyen. Talán csak később szólnak róla Önnek. Szülőként gyakran fog majd ehhez hasonló kérdéseket hallani: „Ha egyszer takarodóra hazaérek, mit számít neked, hogy hová megyek?” Nehéz

ügy, mert meggyőzhetetlenek, és talán nem is veszik komolyan, amikor a szülő azt mondja nekik, hogy nem biztonságos egyedül lófrálni sötétedés után a városban. Mindent egybevetve minden oka meg is van az aggodalomra.

A 15 évesek az idősebbek társaságát keresik

15 évesen a tinédzserek gyakran gondolkodnak azon, milyen lenne a saját szabályaik szerint élni. A középiskolába kerülve már vannak idősebb iskolatársaik is. A 15 éves tinik elkezdik figyelni, hogyan is viselkednek a „nagyok”, és nagyként mi mindent lehet tenni. Összehasonlítják azzal, hogy jelenleg mit tehetnek, és azzal, hogy mit akarnak megtenni a jövőben. Hallhat tőlük olyan kérdéseket, amik eddig neki eszébe sem jutottak: „Mi lenne, ha nem akarnék továbbtanulni?” vagy „Mit tennél, ha terhes lenne a barátnőm?”.

Ha tényleg feltenének Önnek egy ilyen kérdést, maradjon higgadt! Próbáljon meg tárgyilagosan válaszolni a kérdésekre! Például, ha a fia felteszi a kérdést a barátnője esetleges terhességéről, válaszoljon így: „Tényleg aktuális probléma ez?”. Miután meggyőzte Önt, hogy nem az, csupán kíváncsi volt, biztosítsa róla, hogy ilyen esetben is számíthat Önre. Majd dobja vissza a kérdést: „És te? Te mit tennél?” - és folytassa a beszélgetést a fiával.

Kezelje nyugodtan a helyzetet!

A legtöbb fiatal átél nehézségeket a baráti társaságával kapcsolatban, nincs ez másképp valószínűleg a gyermekével sem. Már csak az a kérdés, hogy megosztja-e ezeket Önnel. Olykor kínos csend veszi körül az étkezőasztalt, ha pedig arra kéri a gyermekét, hogy beszéljen a napjáról, arra csak idegesen reagál. Étkezés során nyugodtan beszéljenek egyszerű dolgokról, mint például az ebéd vagy az iskolai kosárcsapat. Ne kíváncsiskodjon vagy kapja fel a vizet csemetéje kommunikáció-hiányán, hacsak nem biztos benne, hogy komoly a baj!

A 15 évesek néha úgy érzik, hogy el akarnak távolodni egy kicsit a családtól, és nem bíznak meg teljesen a szüleikben, mert attól tartanak, hogy a felnőttek korlátozzák őket az önállóságukban. Ha gyermeke betartja a szabályokat, és vállalja a felelősséget tetteiért, az jót tesz az önbecsülésének is. Ilyen esetben lehet engedékeny gyermekével, és megengedhet neki olyan dolgokat, melyeket más esetben nem engedne. Hagyja, hogy kisebb döntéshelyzetekben gyermeke döntsön a saját ügyeiről! Ez jó módja a bizalom megteremtésének, ami gyermekének és Önnek is hasznára válik a későbbiekben.