A tinédzsereknél általában nem prioritása a rendrakás, sőt. Mint sokan mások, én is többféle módszert kipróbáltam, hogy rábírjam fiamat a rendrakásra. Rábeszélést: „Tudod, nagy segítség lenne, ha rendbe tennéd a szobádat”, illetve „Már elég idős vagy, nem szeretnél tiszta szobában lakni?”

Amikor már egy jó ideje egyik sem hatott, mindig valami újabb szabállyal próbálkoztam (pl. csak akkor nézhet TV-t vagy számítógépezhet, ha rend van, vagy akkor mehet bulizni, ha a szobája rendben stb.). A stratégia még így sem tökéletes, és sokszor türtőztetnem kell magamat, amikor benézek a gyerekszoba ajtaján, és meglátom a hanyagul bevetett ágyat vagy a szekrénybe bedobált ruhákat. De elhatároztam, hogy nem fogok elkezdeni vitatkozni.

Megtanultam, hogy szülőként okosan kell megválasztanom, milyen vitákba szállok be. Miért olyan fontos, hogy rendetlen az a szoba vagy sem? A szülőknek gyakran rendkívül fontos, hogy gyermekük szobája tiszta és rendezett legyen, de ez a tinédzsereket egyáltalán nem érdekli. Kezdjünk csak el kardoskodni az elveink mellett, és szinte biztosra vehetjük, hogy szidalmainkra és fenyegetéseinkre még nagyobb rendetlenség lesz a válasz.

Szakértők szerint sok szülő azért veszi olyan komolyan a rendrakás ügyét, mert attól félnek, hogy a rendetlen gyerekszoba rá vet rossz fényt, hogy a vendégek őt is hanyagnak és nemtörődömnek tartják majd, és hogy nevelési módszere nyilvánvalóan mindenki számára kudarcnak fog tűnni. Attól tartanak, hogy a látogatóban lévő barátok és családtagok a gyerekszobába benézve a szülőkről vonnak le negatív következtetést. Pedig jól tudjuk, hogy ez nem így van. A vendégek látni fogják a különbséget aközött, ahogy a szülő tartja rendben a környezetét, és aközött, ahogy a gyerek – ami az ő korában teljesen normális.

Ez a meglátás elég jól leírja az én helyzetemet is, hiszen én is őrülten takarítok, mielőtt vendégek érkeznek – igaz, ez inkább annak tudható be, hogy a takarítás nem a legfontosabb prioritás a mindennapjaimban.

Mit javasol a szakértő?

1. Takarítsa ki a gyerekszobát úgy, ahogy Ön szeretné látni.
2. Fotózzon le minden sarkot, íróasztalt, szekrényt, ágyat, könyvespolcot, stb.
3. Tegye ki a fotókat a szobában egy jól látható helyre.
4. Mondja meg, hogy minden nap egy adott időben ellenőrizni fogja a rendet.
5. 15 perccel az időpont előtt figyelmeztesse a gyermekét, hogy legyen ideje összepakolni.
6. Bármi, ami kint marad, vagy ami eltér a képen láthatótól, azt három napig tartsa magánál.

Rendrakás ide vagy oda, a szakértőknek van egy figyelmeztetése, mely csakis a szülőknek szól: lehet, hogy mi magunk is hozzájárulunk az állandó rendetlenséghez azzal, hogy túl sok apróságot vásárolunk a gyereknek és nem segítünk neki kiszortírozni a már nem használt dolgokat. Fontos, hogy időről időre megbeszéljük vele, melyik könyvre vagy játékra nincs már szüksége, hogy azokat odaajándékozhassuk egy jótékonysági szervezetnek.

Azt hiszem, a rendrakáson vitatkozni puszta időpazarlás. Egy-egy ilyen kilátástalan vita után sokszor visszajátszom a fejemben a történteket, és azt kívánom, bárcsak visszaszerezhetném ezt az elpazarolt 15 percet. Ami engem illet, próbálom úgy felfogni, hogy ha a fiamat nem zavarja, hogy félig lecsúszott lepedővel és egy gombóccá összegyűrt takaróval alszik, akkor nekem mi kifogásom legyen ellene? S abban bízom, ha eljön az ideje, hogy szíve választottját vendégelje meg nálunk, minden bizonnyal a jobb oldalát akarja majd mutatni, s rendet rak.

(galtime.com)