Egy szülőnek a gyereknevelés során folyamatosan egyensúlyoznia kell a gyermekéről való a gondoskodás és az önállóságra nevelés között. Egyszerre kell segíteni, és hagyni, hogy gyermekünk a saját hibáiból tanuljon.

Szeresse úgy gyermekét, ahogy van!

Lehet, hogy tini gyermeke hiperaktív, vagy képtelen a fegyelemre és a tiszteletlen – ettől függetlenül az Ön gyermeke marad. Persze sokszor nehezünkre esik elfogadni, hogy a gyermekünk nem olyan, amilyennek szeretnénk. Néha fel kell adnunk bizonyos álmokat a gyerekünkkel kapcsolatban, és meg kell értenünk, hogy nem mindig azt az utat választják, amit nekik szánunk.

Miután ezt megérti, egy egész másfajta szeretet fog kialakulni Önben kamasz gyermeke iránt, hiszen most már Ön is tisztán fogja látni a tini valódi személyiségét. Az igazi elfogadás az egyik legértékesebb dolog, amit szülő a gyermekének adhat. Ez az alapja annak, hogy reális elvárásokat támasszunk gyermekünk számára, ez pedig új távlatokat nyithat a szülő-gyerek kapcsolatban. Sőt, azáltal, hogy Ön elfogadja és támogatja gyermekét, a kamasz is könnyebben fogja elfogadni saját magát.

Hagyjuk, hogy okuljon a saját hibájából!

A kamaszoknak fontos megtapasztalniuk a kudarcélményt és a fájdalmat, amelyek egy rossz döntés természetes következményei lehetnek. Minden szülő életében van egy pillanat, amikor rájön, hogy nem óvhatja meg gyermekét mindig mindentől. A szülő feladata, hogy megtanulja, mi tartozik a szülő hatáskörébe, és mi az, amit már nem kell irányítania.

Nem szabad megóvnunk a tinit cselekvéseinek esetleges negatív következményeitől! Akkor ugyanis nem fog tanulni a saját hibáiból – pedig minden ember ez alapján tud csak előrehaladni az életben.

A szülők feladata, hogy segítsenek gyermeküknek a nehéz helyzetekben, de az már nem a kötelességük, hogy az összes terhüket a vállaikon hordják. Ezért az Ön dolga annyi, hogy felhívja kamasz gyermeke figyelmét a tévedésére vagy hibás cselekedetére, ezáltal ő is meg fogja majd tanulni, hogy mit kell másképp tennie legközelebb.

Kritika

Gyermekének meg kell tanulnia szembenézni azokkal a bírálatokkal, amelyeket másoktól kaphat. Ha kamasz gyermeke gyakran viselkedik kötekedően és fegyelmezetlenül – kiabál, engedetlen vagy szeszélyes – valószínűleg érezte már úgy, hogy valamit elrontott a gyereknevelésben. Még akkor is rossz szülőnek érezheti magát, ha közben tudja, hogy mindent megtett gyermeke helyes neveléséért. Az ilyen esetek elkeseríthetik vagy csalódást okozhatnak Önnek, de mások vádló véleménye is érzékenyen érintheti. Ne vegye magára ezeket!

"Utállak!"

„Utállak téged!” – ez az egyik legszörnyűbb mondat, amit egy szülő hallhat a gyerekétől. A kamaszok hajlamosak a gonoszkodásra: egyik pillanatban ragaszkodóan bújnak a szüleikhez, a másik pillanatban már rájuk csapják az ajtót egy „Utállak!” felkiáltással. Ilyenkor óhatatlanul azt kérdezzük magunktól, hogy hol rontottuk el. Bármennyire nehéz is, ne vegye magára gyermeke bántó viselkedését! Ha a kamasz személyeskedik, nehéz objektíven megítélni a helyzetet – ezért ha ez történne, csak vegyen néhány mély levegőt és higgadtan terelje vissza a beszélgetést az eredeti mederbe.

El kell engednie

Gyermekünket kiskamaszkorában és serdülőkorában újra és újra el kell engednünk, és hagynunk kell, hogy önállóan is tanuljon az életről. Ilyenkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy szülőként távol kell tartanunk magunkat a saját érzelmi reakciónktól (bűntudattól, szégyenkezéstől vagy csalódástól). Egyszer minden gyereknek fel kell nőnie, és ki kell szakadnia az otthon biztonságából. Érzelmileg igen megterhelő lehet elszakadni gyermekünktől, és hagyni, hogy a saját életét élje.

(KamaszPanasz)