Sok szülő azért ódzkodik egyszerre nagyobb összeget bízni a kamasz fiára vagy lányára, mert már a gondolatra is sikítani kezd minden idegsejtjük. „Nem merem rábízni a pénzt, félek, hogy mindenféle hülyeségre szórja el!” - gondolják. Hogyan lehet rávenni a kamaszt, hogy felelősségteljesen bánjon a pénzzel? Himer Csilla pénzpedagógus megmondja.

Minek adjak neki pénzt? Úgyis csak elszórná a gyerek...

Igen, ez valóban lehetséges. Ha ugyanis csak úgy, egyik pillanatról a másikra úgy döntünk, megadjuk a kamaszunknak a döntés szabadságát pénzügyi téren is, és ehhez biztosítunk a számára némi gazdálkodásra alkalmas pénzalapot is, akkor valóban járhatunk így. Sőt nagy valószínűséggel tényleg el fogja szórni a gyerek a pénzt. Az utolsó fillérig.

Ha azonban hallgatunk a józan paraszti eszünkre, akkor ez a jelenség csak egyszer következik be. Ez némi idő- és munkabefektetést kíván ugyan a szülőtől is és a gyerektől is, de az eredmény mindenért kárpótolni fog – mindenkit. Garantáltan.

Miért kell, hogy egy szülő nagyobb összeget bízzon a kamaszra?

Két okból:

1. Azért, mert függetlenül attól, hogy most a szülők nem merik a gyerekre bízni a nagyobb összeget, eljön az a nap, amikor még ezek a szülők is elvárják a kamasztól (legkésőbb akkor, amikor főiskolára, egyetemre megy), hogy képes legyen beosztani a pénzt, netán még félre is tudjon tenni belőle. Márpedig ez varázsütésre nem megy: a pénz beosztását is tanulni kell, nem a megvilágosodással jön el ez a tudás sem.
2. Azért, mert ha már tanulni kell, mint pl. az idegen nyelveket, vagy éppen a különmatekot, akkor ennek is meg kell fizetni az árát. A különórákra, az edzésre, táncórákra, stb. minden szülő aggályok nélkül fizet ki havonta nagyobb összeget is. Egy bizonyos összeget ezért arra is érdemes fordítani, hogy a gyerekünk megtanuljon bánni a pénzzel.

Hogyan bízz a kamaszodra nagyobb összeget?

Úgy, hogy adsz neki.

De nem ám csak úgy egyszerűen! A szülők egyik része ugyanis azzal rontja el a gyereke pénzügyi felkészítését, hogy nem ad neki pénzt. A másik fele pedig azzal, hogy ad neki – feltételek nélkül.

A pénzügyi nevelés alapja ugyanis az, hogy szabályokra épül. Azt azonban jó tudni a szülőknek is, hogy ezek a szabályok éppen annyira vonatkoznak rájuk is, mint a kamaszra. Vagyis csak akkor érhetnek el a szülők sikert azzal, hogy pénzt bíznak a gyerekeikre, ha egyértelmű, nem túl sok, és átlátható szabályokat állítanak a kamasszal szemben.

A szabályok pedig már ki is rajzolják, hogy mi lesz a legjobb eszköz arra, hogy a pénzkezelés alapjait egy szülő megtaníthassa a kamasz gyermekének: ez az eszköz

• a zsebpénz.

A zsebpénz szabályai

Most csak az alapszabályokkal foglalkozunk, amit ajánlott mindenképpen felállítani. Ezek tulajdonképpen azokat a feltételeket rögzítik, amelyek mellett a gyerek a zsebpénzt kapja. Hogy ezek a feltételek konkrétan hogyan néznek ki, az már minden családban szabad döntés, választás és megegyezés kérdése – vagyis a szabályokat mindenki maga tölti meg a család értékrendjének, pénzügyi lehetőségeinek, életvitelének leginkább megfelelő tartalommal.

A zsebpénznek igazából annyi szabálya lehet, amennyit Ti (közösen a gyerekkel) jónakl láttok, de ha csak egyet kellene kiválasztani, ami mindenképpen legyen szabály, akkor az ez legyen:

• a zsebpénz fix.

Időben is, értékben is. Vagyis a zsebpénzt mindig meghatározott időtartamra (egy hétre, vagy egy hónapra – ahogyan a családnak jobban megfelel), és meghatározott összegben (minden időszakban ugyanabban az értékben) kapja a gyerek.

Ha van fix szabálya a zsebpénznek, akkor ez az. Ugyanis ez a szabály nemcsak a gyerekre vonatkozik (vagyis hiába hisztizik, csapkod ajtót, ejt krokodilkönnyeket, néz őzikeszemmel), hanem a szülőre is (vagyis a szülő sem lágyulhat el, nem adhat előleget, nem adhat pluszpénzt, stb.). Az elején nem egyszerű, de próbáljuk meg a kihívást látni és láttatni ebben, akkor könnyebben megy.

Miért olyan fontos éppen ez a szabály?

Mert ebből fogja a kamaszunk megtanulni, hogy

• hogyan ossza be a pénzt – ennyi időre ez az összeg van, ennek kell kitartania a következő zsebpénzig
• felelősséget kell vállalnia a döntéseiért – ha netán mégis hamarabb elkölti a pénzét, és nem érkezik utánpótlás a szabálynak megfelelően, akkor bizony viselnie kell a rossz pénzügyi döntéseinek a következményeit: a következő zsebpénzig egy fitying nélkül kell kihúznia.

Mindkettő nagyon fontos tanulság, amit a pénzügyek alapjainak elsajátításakor nem lehet kihagyni. Tapasztalataim szerint ugyanis, ha a gyerekeinknek semmi mást nem tanítunk meg a pénzről a nagybetűs életbe történő kilépés előtt, csak azt, hogy hogyan ossza be a pénzt, és hogyan legyen képes megtakarítni, félre tenni, akkor ha nem is lesz gazdag, de képes lesz egy adósságmentes életet biztosítani magának és családjának. Ez pedig egy devizahitel-sokk után nem is biztos, hogy lebecsülendő eredmény lenne.