Gyermekeink teljes mértékben kopírozzák a viselkedési mintáinkat. Ezért is fontos, hogy milyen példát mutatunk, milyen gondolatok hagyják el a szánkat. Például, ha egy szülő panaszkodós fajta, akkor a gyereke is minden kisebb problémán fent fog akadni. Olyan negatívumokat is észrevesz majd, ami a kortársainak fel sem tűnik.

Egy tanár ismerősömmel beszélgettem, aki személyes példáján keresztül is megerősítette ezt a jelenséget. 10 vagy 20 éves osztálytalálkozó alkalmával elképzelte, hogy az egyik nagyon jó tanuló a legdrágább luxusautóval érkezik meg. Maga is meglepődött, hogy mennyire melléfogott.

A tanuló egy nagyon szerény családból való, ahol kicsinyes a szülők gondolatvitele és életmódja is. A gyerekük, aki ezt a normát látta egész életében, nem hiszi el magáról, hogy ő többre képes. Ezért is lehet az, hogy nem mindig a legjobb tanulók viszik a legtöbbre, hanem azok, akik felismerik, beismerik vagy akiknek megtanították, hogy: te képes vagy erre.

"Ebben az országban nem lehet boldogulni"

Ha párszor ezt hallja a gyerek, persze, hogy elhiszi. Hisz az a személy mondja, akire felnéz, akit szeret, miért akarná őt becsapni? Ha ő azt mondja, akkor biztos úgy is van. Akkor irány külföld, az a lehetőségek hazája...

Nem is becsapni akarta a szülő, tudtán kívül tömte tele ilyen szemellenzős gondolatokkal a fejét. Mert ha ő nem látja meg a fényt, akkor másnak se tudja megmutatni. Ezért fontos, hogy ne a gyerekünk boldogulásával törődjünk, hanem a magunkéval. Ha látni fogja, hogy mi elégedettek vagyunk, szeretettel végezzük a munkánkat, ő is elégedett ember lesz. Ha csak irigykedünk arra, aki tehetősebb, esetleg keserű megjegyzéseket teszünk arra vonatkozólag, hogy tisztességes úton nem lehet pénzt keresni, akkor ne csodálkozzunk, ha gyerekünk is ebben a tudatban fog felnőni.

Persze, mindenki követ el hibákat a gyereknevelés terén is, ez normális, hiszen mi se vagyunk tökéletesek. Csak ne legyenek mindennaposak ilyen megjegyzések. Felnőttként ugyan ki lehet törni az ilyen megrögzött mintákból is, csak nagyon nehéz. Tapasztalatból mondom. Mégse hárítok minden felelősséget a szüleimre. Inkább teszek róla, hogy a gondolkozásom napról napra pozitívabb legyen.

A szülők csak úgy viselkedhetnek, ahogy legjobb tudásuk szerint tudnak

Többet nem várhatunk tőlük, de magunktól igen. Most azon vagyok, hogy a gyerekeimbe beoltsam azt, hogy bármire képesek. Persze, ha botfülű, akkor ne akarjon megasztár lenni! De látják a csodákat az életünkben, már maguktól is észreveszik.

Néha falubeliek is látják, hogy ez vagy az milyen jól sikerül. Nem véletlenül. Megdolgozok érte nap, mint nap. Míg más siránkozik, addig én hálát adok azért, amink van. Míg más másra irigykedik, én megteszem a tőlem telhetőt, kihasználom a lehetőségeimet. Meglátom azt, amit más nem. Érzem a talpam alatt az utamat, és ez biztonságot ad. Körülölel a hit, a remény és a szeretet. Kívánom, hogy Téged is ők kísérjenek az utadon.