A serdülőkort kísérő nagy mértékű testi és lelki változások megélése, valamint a környezeti hatások esetenként szélsőséges reakciókat válthatnak ki gyermekeinkből.

Tévhit, hogy csak az úgynevezett nehéz sorsú gyerekek lehetnek kitéve veszélynek, mert sajnos számos olyan esettel találkozhatunk, amikor egy rendezett körülmények között élő, szociálisan nem elszigetelt, korábban stabilnak tűnő pszichés állapotú fiatal kerül olyan élethelyzetbe, amivel nem képes megbirkózni, és a tehetetlenség érzése könnyen átfordulhat akár az önsértés vagy az öngyilkossági gondolatok és cselekedetek irányába.

Utólag általában felfedezhetőek olyan viselkedésbeli változások, melyek jelzésértékűek lehettek, hogy a serdülő egy ideje küzdött a problémáival (szokásainak megváltozása, extrém hangulatingások, tanulmányi problémák, társas kapcsolatok változásai, alacsony önbecsülés, magány érzése…stb.), de ezek sokszor nagyon nehezen elkülöníthetőek a tinédzserek hétköznapi változékonyságától. Egyértelműbb jel, ha azt észleljük, hogy gyermekünk olyan tartalmakat néz vagy oszt meg az interneten, melyek az öngyilkossággal kapcsolatosak, ha említést teszt ilyen irányú gondolatokról akár kortársai akár családtagjai körében, ha feszültségét falcolással (bőrének vagdosásával) csökkenti. (A falcolás általában nem öngyilkossági szándékú, de esetenként az „előszobájává” válhat.)

Ezeket a viselkedéseket MINDEN ESETBEN komolyan kell venni

Bár a legtöbb fiatalnak megfordul a fejében a fantázia, hogy milyen lenne, ha ő egyszercsak nem lenne, de sajnos sosem lehetünk biztosak benne, hogy ez csak egy átmeneti gondolat lesz, ezért sose hagyjuk figyelmen kívül az esetleges jelzéseket.

• Fordítsunk ilyenkor fokozott figyelmet arra, hogy milyen változásokat észlelünk a gyermeken.
• Fogadjuk el, hogy joga van a saját érzéseihez még akkor is, ha számunkra azok nehezen érthetőek. Előfordul, hogy egy felnőtt számára bagatellnek tűnő nehézség okoz olyan lelki kínt a gyermeknek, hogy végső kétségbeesésében az önbántáshoz folyamodik. Fontos, hogy gyermekünk érezze, hogy a problémája fontos nekünk és támogatjuk annak megoldásában.
• Próbáljunk meg minél nyíltabb és közvetlenebb kapcsolatot tartani vele, hogy legyen lehetősége megosztani érzéseit velünk, és segítsük is abban, hogy meg tudja ezeket fogalmazni. Ne kezeljük tabuként az önbántalmazással kapcsolatos témákat.
• Ne szégyelljünk segítséget kérni, amennyiben úgy érezzük, hogy egyedül sem ő, sem mi nem boldogulunk.

Emellett pedig vannak esetek, amikor akár a legnagyobb odafigyelés mellett is a serdülő olyan állapotba kerül hirtelen (pl. egy aktuális krízis által), amikor már csak az önbántás valamilyen fokával szembesülünk. Akár falcolás, akár sikertelen öngyilkossági kísérlet után nagyon fontos, hogy ne maradjon magára a serdülő az érzéseivel. Ilyenkor mindenki hajlamos magát hibáztatni, bűntudatot érezni, illetve az eseményt kísérheti csalódottság, szégyen, tehetetlenség, harag érzései is mind az „elkövető-elszenvedő”, mind a környezete részéről, melyek feldolgozására szükség van a nyílt kommunikáció által.

Kiemelten fontos ilyen helyzetben az, hogy a problémamegoldásra (a feszültség csökkentésére, a szorongás leküzdésére, vagy az aktuális élethelyzet megoldására) valamilyen új alternatívát kapjanak a serdülők, hiszen azért történt meg az önbántás, mert nem talált valamire más kiutat. Emellett nagy segítség lehet, ha sikerül új, pozitív örömforrásokat találni.

(Szerző: Máténé Áfra Viktória pszichológus, KamaszPanasz)