Ha beteg vagy - természetes, hogy szeretnél minél hamarabb meggyógyulni, a neked legmegfelelőbb terápiát időben megkapni.

Segíthet ebben a bizonyítékokon alapuló orvoslás is, de személyre szabott orvoslással az egyéni - csak rád jellemző molekuláris információk és a környezeti faktorok figyelembevételével egy hatékonyabb, és célzottabb kezelés is lehetővé válhat. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a biomarkerek használatának széles körű elterjedése mind a diagnosztikában, mind a terápiában.

De mik azok a biomarkerek?

A biomarkerek objektíven mérhető biológiai jelzőanyagok. Mennyiségükkel utalhatnak a szervezeted normális vagy kóros folyamataira, egy adott betegséggel szembeni fogékonyságára, valamint bizonyos gyógyszerekre adott válaszára. A biomarkerek lehetnek sejtek, gének, molekulák, enzimek, hormonok. A klasszikus vérkép-vizsgálatok is számos paramétert elemeznek. Biomarkerként értelmezhető például a hemoglobin-szinted vagy a vércukorszint értéked is - hiszen az egészségi állapotodra lehet belőle következtetni, de a terhességi-teszt is egyfajta biomarker teszt. Napjainkban egyre több új biomarkert vizsgálnak annak érdekében, hogy nagyobb hatásfokkal váljanak felismerhetővé a betegségeket megelőző állapotok. Segítségükkel pontosabbá válik a diagnosztika, lehetőség van az egyéni jellegzetességeknek megfelelő kezelési stratégia felállítására - és a mellékhatás-mentes hatékony gyógyszeradag megállapítására.

A biomarkerek csoportosítása

1. prognosztikus biomarkerek- a beteget, azaz téged jellemeznek - segítségükkel a betegséged lefolyásával, és kimenetelével kapcsolatban kapnak információt (kiújulási-, gyógyulási esélyek) függetlenül attól, hogy milyen kezelést kapsz
2. prediktív biomarkerekvagy korai biomarkerek: a megelőzésben van nagy szerepük - előre jelezheti,k hogy milyen esélyed van egy adott betegségben való megbetegedésre, vagy azt is, hogy egy bizonyos terápiára a későbbiekben hogyan reagálsz, vagy milyen mellékhatások jelentkeznek nálad (Ezzel megkönnyíti az egyénre szabott legjobb terápia kiválasztását.)
3. farmakodinámiás biomarkerek, vagy terápiás aktivitást mérő biomarkerek egy biológiai válasz bekövetkeztét mutatják meg a terápiás beavatkozás alatt vagy azt követően. Ilyen a vérnyomás, a koleszterinszint vagy akár a CRP.
4. a helyettesítő végpontok - ezek előrejelzik a klinikai hatékonyságot (vagy hatástalanságot, illetve veszélyeket), amelyek segítségével számos igen hosszú klinikai vizsgálat időtartama csökkenhet. Ilyen helyettesítő végpont a Hb1Ac-mérése (ha ennek a biomarkernek az értéke magas, akkor a diabéteszes retinopátia és neuropátia kialakulásának esélye megnő), vagy a koleszterin- szint mérését a miokardiális infarktus és stroke túlélési idejét helyettesítendő.

A biomarkereket, mint objektíven mérhető biológiai jelzőanyagokat számos területen alkalmazzák, leggyakrabban a szív-és érrendszeri megbetegedések diagnosztizálására, anyagcsere-zavarok esetén, gyulladásos folyamatok igazolására, vagy az onkológiában a daganatok korai felismerésére, a terápia hatékonyságának monitorozására, illetve a daganat kiújulásának jelzésére (tumormarkerek).

A jövő kihívását a személyre szabott orvoslás jelenti, ami csak a biomarkerek használatának széleskörű elterjedésével valósulhat meg.

(Faar Ida - www.mszmt.hu)