Amíg nemzetközi szinten heves viták folynak a megszorítási intézkedésekről és a szociális kiadások csökkentéséről, addig egy új, a világ legfejlettebb országairól készített UNICEF jelentés a gyermekszegénység és nélkülözés mértékére hívja fel a figyelmet. A jelentés szerint az Európai Unióban (valamint Norvégiában és Izlandon) 13 millió gyermek nem jut hozzá a fejlődéséhez szükséges alapvető forrásokhoz. Eközben közel 30 millió gyermek – 35 fejlett gazdaságú országban - szegénységben él.

Az UNICEF Kutatási Központjának tanulmánya a gyermekszegénységet és nélkülözést kutatja az iparosodott országokban, összehasonlítva és rangsorolva az egyes államok teljesítményét. Ez a nemzetközi összehasonlítás azt bizonyítja, hogy a gyermekszegénység nem elkerülhetetlen az iparosodott országokban, viszont függ a mindenkori politikai döntésektől. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy néhány ország sokkal jobban megvédelmezi a kiszolgáltatottabb gyerekeket, mint mások.

„A statisztikai adatok azt erősítik meg, hogy túl sok olyan gyermek van, aki az alapvető szükségleteket nélkülözi, s mindezt úgy, hogy olyan országban él, amelynek meglennének az eszközei körülményeik javítására,” - mondja Gordon Alexander, az UNICEF Kutatási Irodájának vezetője. „A jelentés továbbá megmutatja, hogy bizonyos országok jól teljesítettek – a szociális ellátó rendszereiket tekintve -, bár figyelembe kell venni, hogy ezek válság előtti adatok.”

A 10-es számú tanulmány két különböző módon vizsgálja a gyermekszegénységet és a gyermeknélkülözést és összeveti a legfrissebb rendelkezésre álló adatokat a világ fejlett, iparosodott országaiból. Az első mérce a Gyermeknélkülözési Index, amely az Európai Unió „Adatok a jövedelmekről és életkörülményekről” statisztikáira támaszkodik, amit 29 országban végeztek el, s amely először tartalmazott ilyen mellékletet a gyermekekről.

A 10-es számú tanulmány meghatározása szerint egy gyermek akkor tekinthető „nélkülözőnek”, ha kettő vagy több tényező nem érvényesül rá a 14 alapvető szükségletet tartalmazó listáról - úgy, mint a napi három étkezés, egy csendes hely a házi feladatok elkészítésére, vagy a könyvek megléte otthon. A legnagyobb fokú nélkülözést olyan országokban mutatták ki, mint Románia, Bulgária és Magyarország (több mint 70%-os, 50%-os és 31%-os nélkülözést), habár olyan gazdagabb országokban, mint Franciaország és Olaszország is 10% körüli a nélkülözési ráta. Az észak-európai országokban találhatjuk a legkevesebb nélkülöző gyermeket, ahol ez a szám 3% alatt mozog.

A második mérce, amit a tanulmány vizsgál, a relatív szegénység. Ezt úgy számítják ki, hogy megnézik azokat a gyermekeket, akik saját nemzeti „szegénységi küszöbük” alatt élnek. Ennek a számítási módnál az UNICEF Kutatási Központja megpróbálta felbecsülni, hogy a gyermekek mekkora hányada van jelentősen elmaradva attól a szinttől, ami a saját társadalmán belül normális lenne.

Az északi országoknak és Hollandiának van a legalacsonyabb relatív gyermekszegénységi rátája, ami 7% körül mozog. Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban ez az érték 10 és 15% körüli, míg a Romániában és az Egyesült Államokban élő gyermekek több, mint 20%-a él relatív szegénységben. Magyarországon ez a szám 10,3%, vagyis minden 10. gyerek relatív szegénységben él, így felnőve ők azonnali hátránnyal indulnak a többi, környező ország lakóihoz képest.

A legszembetűnőbb dolog a tanulmányban a hasonló gazdaságú országok közötti összehasonlítás, amely megmutatja, hogy a kormánypolitika igen jelentős hatással bírhat a gyermekek életére. Lengyelországnak és Szlovákiának például alacsonyabb gyermeknélkülözési rátái vannak, mint Magyarországnak, annak ellenére, hogy a három ország gazdasági fejlettségi szintje és egy főre jutó jövedelme nagyjából hasonló.

„A jelentésből kiderül, hogy néhány kormány sokkal jobban teljesít a gyermekek nélkülözésének leküzdésében, mint mások”, mondja Alexander. „A legjobban teljesítők megmutatják, hogy lehetséges leküzdeni a szegénységet még a jelenlegi költségvetési űrben is. Az érem másik oldalán, a gyermekek védelmének elmulasztása a mai gazdasági válság körülményei között, az egyik legnagyobb hiba, amit egy társadalom elkövethet.”

(UNICEF)