Nincs közös témánk a pasimmal

Van egy srác, akinek nincs facebookja, egy suliba járunk, a termünk egymás mellett van, a folyosón ismerkedtünk össze, és gyakran beszélgettünk ott. Azért jött oda, mert tetszettem neki, és nekem is bejött ő, és így összeismerkedtünk. Nem voltunk együtt sehol, ki szokott kísérni buszmegállóba, tehát suli után úgy max. 40 percet szoktunk együtt tölteni heti 1x, máskor nem találkoztunk. Egymásba szerettünk, ezt tudtuk egymásról. Neki én vagyok az első barátnője, és még elég félénk. Nincs közös témánk. Nem ő irányítja beszélgetést és gyakran beáll a kínos csend. Én vettem át a fiú szerepét ilyen szempontból. Alapból sem vagyok egy szerény lány, és általában én dobom a témát. Nekem nem ő az első, így ez nekem egy kicsit furcsa, hogy 2 hónap után sem nyílt meg. 2 hónap ismeretség után elmentünk úgy, hogy jött neki 4 osztálytársa, mind fiú, és ő meg én voltunk, a parkban voltunk, iszogattunk. Ismerem az osztálytársait, beszélgettem már velük, szóval ilyen szempontból nincs gond. Ott összejöttünk, megvolt az első csók... mivel nekem van már tapasztalatom a csókolózásban, nem éppen a legjobban csókol, de hát ez van...mostmár azért suli után 1 órát el szoktunk ketten tölteni, de még mindig van kínos csend, még mindig nem nyílt meg előttem. Azt a taktikát vetettem be, hogy ritkábban megyek ki folyosóra ,mert annak semmi értelme, hogy odajön és csak állunk...mert nem beszél. Talán így jobban megy délután a beszélgetés, de nem igazán..kicsit javult, de nem a legjobb. A haverjai azt mondják, hogy hagyjak neki időt, mégiscsak én vagyok neki az első. Én ezt tiszteletben tartom, és ha nem tudnám hogy én vagyok neki az első, akkor már ott hagytam volna, de látszik rajta, hogy szeret engem, és én is szeretem őt, de egyszerűen nem tudok belé szerelmes lenni, mert nincsenek közös programok, és hát elég félénk is, és így nincs mibe beleszeretnem. A témákat is általában én dobom, és ilyen téren átvettem a fiú szerepét, de azt már nem merem bevállalni, hogy én hívjam el moziba, vagy ilyesmi. Az már tényleg az ő dolga. Mert amikor a közelünkben vannak a haverjai, akkor azért bátrabb... :) de jó lenne, ha már lassan 3 hónap után tudnánk folyamatosan társalogni egymással, és több időt tölteni kettesben, mert az segítene a problémán. De mit csináljak? Hívjam el én? hamarosan beszélek vele erről ,de még egy kicsit várok, de én sem várhatok örökké ... csináljunk olyan programokat, ami elősegíti a beszélgetést, kaptam ezt a tanácsot.. de például mit? hova menjünk? a beszélgetés során nyílt kérdéseket teszek fel, vagy elkezdek beszélni egy olyan témáról, amihez simán hozzá lehetne fűzni valamit, de ő nem teszi. És így néha kezdem magam kínosan érezni, hogy beszélek, beszélek, mesélek valamit, ő meg válaszol rá egy-két mondattal és vége. Ő nem kérdez... benne van az a bizonyos megfelelési kényszer? vagy fél önmaga lenni előttem? vagy miért nem ugrat engem, csak úgy poénból beszólogatni..mert tudja hogy én vicces személyiség vagyok és veszem a poént, de nem tudom hogy most mi legyen, hogy lassan 3 hónap ismeretség után sem tud úgy viselkedni velem, mint a haverjaival. Én hívjam el pl fagyizni ? mert olyan program kéne, ahol tudunk beszélgetni, tehát a mozi az még nem jó..max utána megbeszélni a filmet, de arról sem tudunk egész nap témázni.. még nem tudunk egymásról olyan dolgokat, hogy milyen kaját szeretünk, allergiásak vagyunk e valamire blablabla, de nem akarom őt elveszíteni, mert elfogad olyannak, amilyen vagyok, csak nyílna már meg.. .mit javasol? ha beszélek vele erről, akkor mit mondjak neki, hogy ne bántódjon meg? hogy kezdjek bele egyáltalán? és milyen program lenne jó arra, hogy feloldódjon? és hogy hívjam el? vagy hagyjam az egészet, mert ha most már így kezdődik, akkor nem fog sokáig tartani, mert megunjuk egymást? mert ha lenne facebookja, vagy valami internetes elérhetősége, akkor könnyebben menne, de mivel nincs, ezért személyesen kell mindezt megoldani..de hogyan?
segítsen, fontos lenne :))))))
köszönöm szépen.