Segítséget szeretnèk kérni!
2016.12.27.
Kedves Szakértő!
Rengeteg gondolkodás után úgy éreztem, itt az ideje leírni a problémámat, és segítséget kérni, mert ezt már egyedül nem tudom megoldani.
Kicsit rövidebben összefoglalom a helyzetem, majd egy példán keresztül szeretném kifejteni.
Szóval, először, röviden: bele vagyok kényszerítve egy olyan helyzetbe, amit nem akarok. Ha nem megyek bele ebbe, akkor én vagyok a hibás.. ha belemegyek, mert muszáj, és nem tetszésem fejezem ki, nem szavak útján, én vagyok a hibás. Ha belemegyek és kussolok, tulajdonképpen.... akkor is én vagyok a hibás.
Vegyük példának azt, hogy egy rokontól kapok egy laptopot ajándékba (illetve ajándéknak álcázva, kölcsön. "Az Úr adta, az Úr elveszi" alapon). Nem karácsonyi ajándék, volt már laptopom, ami tökéletesen működött, szóval igazából nem volt szükségem rá. Na mindegy, megkaptam, használtam. Véletlenül rátöltöttem egy vírust, ami miatt az egész gép tönkrement, meg kell szereltetni. Ezt elmondtam a valódi tulajdonosának (hiszen én csak addig vagyok a tulajdonos, amíg neki nem kell. De amúgy úgy tűnik, mintha én lennék a tulajdonos), mondva azt is, hogy elviszem megszereltetni. Majd ő mondta, hogy ne vigyem el, mert hogy sz*r a szervíz, stb. stb. És azt mondta, hogy van egy gépe, amit nem használ, használjam azt. Itt már nem tetszett, hogy minek kell szidni a szervízt, gyorsan megcsinálják, és én használhatom a gépemet előbb. De mindegy, belementem, mert ha nem tettem volna, én lettem volna a hibás. Majd ma megkaptam, hogy a tulajdonosnak sem jó, hogy én azt a gépet használom, miért viselkedem úgy ahogy. Nem értem igazán, ha rámkényszerítette ezt a "döntést", akkor miért csinálja ezt.
Tulajdonképpen az egész életem a "megszoksz vagy megszöksz" kifejezésen alapszik. Nem dönthettem el, hogy milyen márkájú gépet szeretnék, csak kaptam egyet, "nesze örülj hülyegyerek". Az, hogy én nem ilyet akartam, senkit nem zavar. Ha nem fogadom el ezt a "szívélyes" ajándékot, én leszek a hibás, hiszen ő jót akart nekem. És persze ezt a rokonoktól hallom vissza, mekkora seggfej vagyok, hogy nem tetszik az ajándék. Ezért a megszoksz volt eddig az életem. Mivel nem nyílt alkalmam megszökni, hiszen nemrég járok egyetemre, egy másik városba. Nincs önálló keresetem, stb. Hozzáteszem, ha a laptop nem most ment volna tönkre, hanem amikor szorgalmi időszak van, és hétköznap nem a szülővárosomban tartózkodom, senkinek nem szóltam volna róla, hanem elviszem megszereltetni.
Sokan mondják, hogy a gazdagoknak nem szabad panaszkodni, hiszen mindenük megvan. Pontosan ezért szégyellek, kevesebb pénzzel rendelkező ismerőseim, barátaim előtt telefonozni, laptopozni, ha éppen kaptam egy újat. Mert nem értenék hogy miért nem örülök neki. "Hiszen neked mindenem megvan". Igen... minden amit nem akartam. Most egy elkényeztetett semmirekellőnek érzem magam, hogy ezt leírtam....
Remélem tud segíteni megoldani a problémám, mert itt az "üljünk le és beszéljük meg" már nem segít.
Tisztelettel: egy őrület határán álló fiatal
Ui.: Az sem segít ha megmondom pontosan mit szeretnék, mert mindig van egy ugyanilyen feladatkört ellátó használt dolog elfekvőben.
Rengeteg gondolkodás után úgy éreztem, itt az ideje leírni a problémámat, és segítséget kérni, mert ezt már egyedül nem tudom megoldani.
Kicsit rövidebben összefoglalom a helyzetem, majd egy példán keresztül szeretném kifejteni.
Szóval, először, röviden: bele vagyok kényszerítve egy olyan helyzetbe, amit nem akarok. Ha nem megyek bele ebbe, akkor én vagyok a hibás.. ha belemegyek, mert muszáj, és nem tetszésem fejezem ki, nem szavak útján, én vagyok a hibás. Ha belemegyek és kussolok, tulajdonképpen.... akkor is én vagyok a hibás.
Vegyük példának azt, hogy egy rokontól kapok egy laptopot ajándékba (illetve ajándéknak álcázva, kölcsön. "Az Úr adta, az Úr elveszi" alapon). Nem karácsonyi ajándék, volt már laptopom, ami tökéletesen működött, szóval igazából nem volt szükségem rá. Na mindegy, megkaptam, használtam. Véletlenül rátöltöttem egy vírust, ami miatt az egész gép tönkrement, meg kell szereltetni. Ezt elmondtam a valódi tulajdonosának (hiszen én csak addig vagyok a tulajdonos, amíg neki nem kell. De amúgy úgy tűnik, mintha én lennék a tulajdonos), mondva azt is, hogy elviszem megszereltetni. Majd ő mondta, hogy ne vigyem el, mert hogy sz*r a szervíz, stb. stb. És azt mondta, hogy van egy gépe, amit nem használ, használjam azt. Itt már nem tetszett, hogy minek kell szidni a szervízt, gyorsan megcsinálják, és én használhatom a gépemet előbb. De mindegy, belementem, mert ha nem tettem volna, én lettem volna a hibás. Majd ma megkaptam, hogy a tulajdonosnak sem jó, hogy én azt a gépet használom, miért viselkedem úgy ahogy. Nem értem igazán, ha rámkényszerítette ezt a "döntést", akkor miért csinálja ezt.
Tulajdonképpen az egész életem a "megszoksz vagy megszöksz" kifejezésen alapszik. Nem dönthettem el, hogy milyen márkájú gépet szeretnék, csak kaptam egyet, "nesze örülj hülyegyerek". Az, hogy én nem ilyet akartam, senkit nem zavar. Ha nem fogadom el ezt a "szívélyes" ajándékot, én leszek a hibás, hiszen ő jót akart nekem. És persze ezt a rokonoktól hallom vissza, mekkora seggfej vagyok, hogy nem tetszik az ajándék. Ezért a megszoksz volt eddig az életem. Mivel nem nyílt alkalmam megszökni, hiszen nemrég járok egyetemre, egy másik városba. Nincs önálló keresetem, stb. Hozzáteszem, ha a laptop nem most ment volna tönkre, hanem amikor szorgalmi időszak van, és hétköznap nem a szülővárosomban tartózkodom, senkinek nem szóltam volna róla, hanem elviszem megszereltetni.
Sokan mondják, hogy a gazdagoknak nem szabad panaszkodni, hiszen mindenük megvan. Pontosan ezért szégyellek, kevesebb pénzzel rendelkező ismerőseim, barátaim előtt telefonozni, laptopozni, ha éppen kaptam egy újat. Mert nem értenék hogy miért nem örülök neki. "Hiszen neked mindenem megvan". Igen... minden amit nem akartam. Most egy elkényeztetett semmirekellőnek érzem magam, hogy ezt leírtam....
Remélem tud segíteni megoldani a problémám, mert itt az "üljünk le és beszéljük meg" már nem segít.
Tisztelettel: egy őrület határán álló fiatal
Ui.: Az sem segít ha megmondom pontosan mit szeretnék, mert mindig van egy ugyanilyen feladatkört ellátó használt dolog elfekvőben.
Szakértőnk válasza a Segítséget szeretnèk kérni! kérdésre
Kedves Levélíró! Ha jól értem a leveledből,akkor az a probléma, hogy bár nem anyagi akadálya van, de nem hozhatsz önálló döntéseket a saját életedben. Egyetemistaként persze nehéz teljesen függetleníteni magunkat a családi működéstől, de érdemes lehet megpróbálni megteremteni egy részt az életedben, amibe már nem lesz beleszólása a családnak (még ha véleményt mondanak is majd). Az egyetemi élet szerencsére ad teret az önállóságnak, hiszen számos dolgot egyedül kell intézned, sok olyan információ áll rendelkezésre, melyek alapján hozhatsz döntéseket anélkül, hogy be kellene vonnod a rokonaidat, diákmunkával pedig megpróbálhatod kissé függetleníteni is a dolgaidat. A végzettséged megszerzésével pedig ha önálló keresettel rendelkezel majd, akkor dönthetsz úgy is, hogy nem élsz a támogatásukkal. Addig viszont kompromisszumokat kell kötni, ha nem akarod megnehezíteni a saját életedet. A belső feszültséged csökkentése pedig lehetséges, ha van, akivel meg tudod beszélni az érzéseidet: biztosan nem minden barátodat hozná zavarba, hogy az anyagi háttered ellenére vannak konfliktusaid a rokonaiddal. Ha egyikükkel tudnál ilyenkor beszélgetni, az segítene továbblendülni.
