Fel kellene vállalnom az identitásomat?
2017.08.19.
Biszexuális vagyok, már jó idehe tisztáztam magamban, viszont nem tudom magam elfogadni és úgy gondolom, hogy ha még nekem sem sikerül, másnak miért lenne könnyebb? Csak sajnos az emberek körülöttem a melegekkel poénkodnak és elvárják, hogy jó képet vágjak hozzá, így egy ideje elgondolkodtam azon, hogy felvállaljam-e magam. Sajnos viszont ez is akadályba ütközik, mert:
-keresztény családban nőttem fel (én is keresztény vagyok, viszont úgy gondolkodom, hogy az identitásomat nem én választom éa bűnösnek nem születhet az ember)
- aoám homofób, anyukám meg sokszor viccelődik azzal, hogy "Nehogy aztán egy barátnőt hozz haza"
- Legjobb barátnőm szintén homofób
Félek, ha megnyílnék, a környezetem ellenem fordulna, viszont így meg minden nap arra alszom el, hogy "Csak azért tisztelnek, mert nem ismernek eléggé"
Mit kellene tennem?
Előre is köszönöm!
-keresztény családban nőttem fel (én is keresztény vagyok, viszont úgy gondolkodom, hogy az identitásomat nem én választom éa bűnösnek nem születhet az ember)
- aoám homofób, anyukám meg sokszor viccelődik azzal, hogy "Nehogy aztán egy barátnőt hozz haza"
- Legjobb barátnőm szintén homofób
Félek, ha megnyílnék, a környezetem ellenem fordulna, viszont így meg minden nap arra alszom el, hogy "Csak azért tisztelnek, mert nem ismernek eléggé"
Mit kellene tennem?
Előre is köszönöm!
Szakértőnk válasza a Fel kellene vállalnom az identitásomat? kérdésre
Kedves Levélíró! Ha felvállalnád a szexuális identitásodat, akkor sem írná felül ez az egy tulajdonságod mindenkiben az összes többit. De az biztos, hogy fel kell készülnöd a környezeted reakcióira. Lesznek, akik megbántanak majd, de később meg tudnak majd barátkozni (sőt, nem is fogják a jellemzőid közt az első helyeken emlegetni) az új tulajdonságoddal, de valóban elképzelhető, hogy lesz, akit elveszítesz, de az a másik ember előítéletességének az okán történne, nem a te identitásod miatt. Ha jó a kapcsolatod a családoddal, ők idővel nagyon valószínű, hogy elfogadnak majd. Ez azonban egy nagy lépés, magabiztosnak kell hozzá lenned és toleránsnak (igen,neked is:) Nem kell ezt elsietni, ízlelgesd, készülj rá..ha pedig az idő múlásával is szorongással tölt el az, hogy felvállald önmagad, akkor javaslom, hogy keress fel egy pszichológust személyesen, aki végig tud kísérni ezen az úton.
