Tipikus kamasz gondok?
2010.02.18.
Tisztelt Doktornő!
Előre is elnézést szeretnék kérni, elég sokat fogok írni.
14éves lány vagyok.
Először is, 2éves voltam, mikor elváltak a szüleim. Apu ivott, bántotta anyát, engem soha, de mégis rossz volt látni, és mai napig emlékszem azokra a pillanatokra. Szóval elváltak, faluban éltünk és, hogy minél messzebb kerüljünk városba költöztünk, egy albérletbe. Annyi pénzünk volt, hogy az albérletet kifizettük és vettünk kenyeret. Keresztanyum felettünk lakott, annyi volt a telefonszámlája, mint anyu 1havi fizetése, de nem segített. /ez egy kérdésem miatt, majd lényeges részlet./ Teltek az évek, 6éves lettem. Kaptam egy nevelőaput, akit nemszívesen fogadtam. Talán ez természetes is volt, nembíztam a férfiakban, apu miatt. Elköltöztünk egy nagyobb házba, nevelőapu persze mindent megtett értem. Egy olyan fél év után megbékéltem vele, láttam ő teljesen más, mint apu. Közben keresztanyum elköltözött, lett egy férjre és született egy fia. Nekem született 2hugim, ikrek. (: Anya végig haragudott keresztanyura, mert tudott volna, de nem segített, egy csokit nem vett nekem. :/ Most karácsonyra kaptam egy csúcs szuper laptopot, és a keresztanyum megtudta. Nagyon irigy.
-Így első kérdésem miért irigy a saját keresztlányára?
Másodsorban. Apu elég sokat iszik, ennek köszönhetően nem beszámítható nagyon sokszor, hívogat, és csúnyákat mondd. DE abban a faluban, ahol lakik, nekem nagyon sok haverom van, és hívnak, hogy menjek, de félek. Ők ezt megértik, de én azért mégis mennék.
-Ön szerint, hogy lehetne megoldani, hogy menjek, és tuti ne találkozzak apuval? :/
Állítólag elég szép lány vagyok, nagyon sok fiúnak tetszem. Volt egy fiúm még március-májusban, de megcsalt, mert nem feküdtem le vele. Csalódtam benne. Nyáron nem is érdekeltek a fiúk. Inkább csak a haverok. Azután augusztusban összejöttem egy másik fiúval, de novemberben ő is megcsalt ugyanezért. Tehát feltettem magamnak a kérdést, minden fiú ilyen? Hát persze, hogy nem. Közben októberben nagyon jó barátságot kötöttem egy sráccal, talán azért sráccal, mert nagyon sok lányban csalódtam, mint barát. Kihasználtak nagyon sokan. Decemberben újabb sráccal lett nagyon jó a baráti viszonyom. De a kérdés még mindig keringett a fejemben. Miért csaltak meg? Rossz így visszagondolni is nagyon rossz.
-Tudom, hogy jól tettem, hogy nem feküdtem le velük, de egy fiúnak ennyire fontos a szex?
-Egy fiú és egy lány között, ön szerint lehet barátság?
Ahogy már leírtam, sok fiúnak tetszem, és lehet ezek miatt el is utasítom próbálkozásaikat. De mégis annyira rossz, csúnyának érzem magam. ÉS olykor-olykor meg akarok halni, amiatt, hogy nem szeret senki. DE persze, hogy nem így van. Szeretnek csak apu sokat utazik munkája miatt így család nagyon nincs együtt, csak havi 2x-3x. A barátaimra mindig számíthatok, főleg a 2fiúra. Tudom ha meghalnék, max. nekem lenne könnyebb, de csomó embernek miattam nem, így nem tenném soha. Azért érzem magam csúnyának, mert ferde a lábam. Engem nagyon zavar sajnos. :S
-Miért van ez az néha megakarokhalni. érzésem?
-A lábammal nemlehet semmit kezdeni? Fogadjam el magam ahogy vagyok? Tudom ez lenne a legegyszerűbb megoldás.
3hónappal ezelőtt sajnos szemem láttára égett ki szobám. Elég rossz volt. Az esetet a porszívó okozta, mely miatt zárlat lett a szekrény mögött, így kigyulladt. Eléggé féltem a porszívótól, az áramtól egyaránt. Olyan szinten, hogy nem mertem a telefontöltőm bedugni. Anyáék szerencsére megértették, hogy félek, segítettek leküzdeni, biztonsági konnektorokkal és stb. az áramtól már nemfélek. Viszont a porszívótól még kicsit. Lehet, hogy hülyeség;
-DE hogy lehetne e félelmet leküzdeni? Ez az élmény nagyon nagy nyomot hagyott bennem. :S
Elég sokat írtam, ahogy az elején írtam. Mégegyszer bocsánat. Előre is köszönöm válaszát. Egylány.
Előre is elnézést szeretnék kérni, elég sokat fogok írni.
14éves lány vagyok.
Először is, 2éves voltam, mikor elváltak a szüleim. Apu ivott, bántotta anyát, engem soha, de mégis rossz volt látni, és mai napig emlékszem azokra a pillanatokra. Szóval elváltak, faluban éltünk és, hogy minél messzebb kerüljünk városba költöztünk, egy albérletbe. Annyi pénzünk volt, hogy az albérletet kifizettük és vettünk kenyeret. Keresztanyum felettünk lakott, annyi volt a telefonszámlája, mint anyu 1havi fizetése, de nem segített. /ez egy kérdésem miatt, majd lényeges részlet./ Teltek az évek, 6éves lettem. Kaptam egy nevelőaput, akit nemszívesen fogadtam. Talán ez természetes is volt, nembíztam a férfiakban, apu miatt. Elköltöztünk egy nagyobb házba, nevelőapu persze mindent megtett értem. Egy olyan fél év után megbékéltem vele, láttam ő teljesen más, mint apu. Közben keresztanyum elköltözött, lett egy férjre és született egy fia. Nekem született 2hugim, ikrek. (: Anya végig haragudott keresztanyura, mert tudott volna, de nem segített, egy csokit nem vett nekem. :/ Most karácsonyra kaptam egy csúcs szuper laptopot, és a keresztanyum megtudta. Nagyon irigy.
-Így első kérdésem miért irigy a saját keresztlányára?
Másodsorban. Apu elég sokat iszik, ennek köszönhetően nem beszámítható nagyon sokszor, hívogat, és csúnyákat mondd. DE abban a faluban, ahol lakik, nekem nagyon sok haverom van, és hívnak, hogy menjek, de félek. Ők ezt megértik, de én azért mégis mennék.
-Ön szerint, hogy lehetne megoldani, hogy menjek, és tuti ne találkozzak apuval? :/
Állítólag elég szép lány vagyok, nagyon sok fiúnak tetszem. Volt egy fiúm még március-májusban, de megcsalt, mert nem feküdtem le vele. Csalódtam benne. Nyáron nem is érdekeltek a fiúk. Inkább csak a haverok. Azután augusztusban összejöttem egy másik fiúval, de novemberben ő is megcsalt ugyanezért. Tehát feltettem magamnak a kérdést, minden fiú ilyen? Hát persze, hogy nem. Közben októberben nagyon jó barátságot kötöttem egy sráccal, talán azért sráccal, mert nagyon sok lányban csalódtam, mint barát. Kihasználtak nagyon sokan. Decemberben újabb sráccal lett nagyon jó a baráti viszonyom. De a kérdés még mindig keringett a fejemben. Miért csaltak meg? Rossz így visszagondolni is nagyon rossz.
-Tudom, hogy jól tettem, hogy nem feküdtem le velük, de egy fiúnak ennyire fontos a szex?
-Egy fiú és egy lány között, ön szerint lehet barátság?
Ahogy már leírtam, sok fiúnak tetszem, és lehet ezek miatt el is utasítom próbálkozásaikat. De mégis annyira rossz, csúnyának érzem magam. ÉS olykor-olykor meg akarok halni, amiatt, hogy nem szeret senki. DE persze, hogy nem így van. Szeretnek csak apu sokat utazik munkája miatt így család nagyon nincs együtt, csak havi 2x-3x. A barátaimra mindig számíthatok, főleg a 2fiúra. Tudom ha meghalnék, max. nekem lenne könnyebb, de csomó embernek miattam nem, így nem tenném soha. Azért érzem magam csúnyának, mert ferde a lábam. Engem nagyon zavar sajnos. :S
-Miért van ez az néha megakarokhalni. érzésem?
-A lábammal nemlehet semmit kezdeni? Fogadjam el magam ahogy vagyok? Tudom ez lenne a legegyszerűbb megoldás.
3hónappal ezelőtt sajnos szemem láttára égett ki szobám. Elég rossz volt. Az esetet a porszívó okozta, mely miatt zárlat lett a szekrény mögött, így kigyulladt. Eléggé féltem a porszívótól, az áramtól egyaránt. Olyan szinten, hogy nem mertem a telefontöltőm bedugni. Anyáék szerencsére megértették, hogy félek, segítettek leküzdeni, biztonsági konnektorokkal és stb. az áramtól már nemfélek. Viszont a porszívótól még kicsit. Lehet, hogy hülyeség;
-DE hogy lehetne e félelmet leküzdeni? Ez az élmény nagyon nagy nyomot hagyott bennem. :S
Elég sokat írtam, ahogy az elején írtam. Mégegyszer bocsánat. Előre is köszönöm válaszát. Egylány.
Szakértőnk válasza a Tipikus kamasz gondok? kérdésre
Kedves Levélíró!Köszönöm leveledet, igyekszem sorban válaszolni a kérdéseidre. Azt, hogy a keresztanyukád miért irigy, azt nehéz lenne megmondani. Nem tudom, hogy milyen rokoni szálak fűzik őt hozzátok azon túl, hogy a keresztanyád, de elképzelhető, hogy nem rád irigy, hanem mondjuk a családodra, vagy valakire a családban, nem feltétlenül rád. Vagy irigy arra a helyzetre, amiben vagytok. Az is lehet, hogy valamiért mérges, vagy hordoz magában egy régi, ki nem mondott sérelmet, és a laptop csak ürügy. Lehetnek a háttérben általad nem ismert családi problémák, és ez az, amit rajta észreveszel, és irigységként érzékelsz.Igazad van, ne hagyd, hogy az a tény, hogy apukád sokat iszik, ez visszatartson téged a régi, akár gyerekkori barátoktól. Biztosan vannak apukádnak törzshelyei (a helyi kocsma például), ahol nap közben, vagy hétvégén tartózkodik. Szervezzétek akkora és oda a baráti programokat, ahol biztosan nem bukkan fel. Ha pedig véletlenül mégis egymásba botlotok, és részeg, akkor csak egyszerűen menjetek el onnan, nem kell vele leállni beszélgetni ilyenkor.Nagyon okosan döntöttél, hogy nem feküdtél le azokkal a fiúkkal idejekorán. A legtöbb fiúnak nagyon fontos a szex, és ezzel még nincs is semmi baj. A probléma akkor lehet, ha a szex fontosabbá válik, mint maga a kapcsolat, és maga a lány személye. A kamaszodó fiúknak (és sokszor a felnőtt férfiaknak esetében is igaz) sokszor nincsen elég kitartása, vagy önbizalma ahhoz, hogy várjanak, nem elég erősek ehhez, a könnyebb utat választják, odébbállnak. Viszont ez egy fontos szűrő. Akinek komolyak a szándékai veled, az fog várni. Aki meg korán feladja, az valószínűleg úgysem tudott volna komolyan állni hozzád.Lehetséges fiú és lány között barátság, ennek azonban nagyon letisztázottnak kell lennie, és érdemes időről időre átgondolni, hogy mi is az, ami a barátok között van. Nem ritka ugyanis, hogy egyik vagy másik fél elkezd többet érezni, és ha ezt nem ismeritek fel időben, akkor az sértődéshez, megbántottsághoz, és legrosszabb esetben a barátság megromlásához vezethet. Legyél nagyon őszinte magadhoz, és vedd észre, ha valaki ugyan azt mondja, hogy a barátod, de titokban abban reménykedik, hogy ez majdcsak megváltozik (hiszen te írtad, sok fiúnak tetszel)!Nem tudom pontosan, mi a probléma a lábaddal, és valóban szemmel láthatóan ferde, vagy csak te látod annak. Saját magunkkal szemben hajlamosak vagyunk sokkal kritikusabbak lenni, mint amennyire mások kritikusak velünk. Például ha már máshogy áll a hajunk egy kicsi, azt is problémának gondoljuk, pedig mások észre sem veszik a változást. Ha ténylegesen és zavaróan ferde, megkérdezhetsz egy ortopéd szakorvost. Azonban ha csak kisebb szépséghibának gondolod, akkor nincs más feladatod, mint az önelfogadás, ami az egyik legszebb és egyben legnagyobb kihívás is.Hogy pontosan mitől van benned a „megakarokhalni” érzés, nehéz megmondani. Még ha szerető család, és sok barát is vesz minket körül, akkor is érezhetjük azt, hogy valami nincsen rendben. Vannak nehezebb életszakaszaink, amikor ez az érzés felerősödhet, és van, amikor eszünkbe sem jut ilyen gondolat. Ha éppen ilyeneken gondolkozol, csak szedd össze, ki mindenki szeret, mennyi fiúnak tetszel .Hiszen tudod te ezt, csak emlékeztetned kell magadat időközönként. Emellett ha ezek a rossz érzések felerősödnek, mindenképpen fordulj szakemberhez, pszichológushoz!A porszívóval és az árammal kapcsolatos félelmed pedig teljesen érthető. Ezt csak egyféleképpen küzdheted le, minél többször meg kell tapasztalnod, hogy nem történik baj. Tehát szedd össze minden leli erődet, és használd a porszívót és a konnektort minél gyakrabban, hogy a negatív emlék átíródjon azzal, hogy „semmi bajom nem lesz”. Ha csak egyre jobban elkerülöd ezt, amitől félsz, sosem fogod megtudni, hogy igazából nem is olyan veszélyes!Remélem minden kérdésedre választ kaptál! Üdv,
Ujpál Zsófia
