Július 5-én végre megkaptam a körkörös gipszet, egy aranyos járósarokkal kiegészülve. A doki annyit mondott, hogy figyeljek arra, hogy ne essek át a ló túloldalára. Csak fokozatosan terheljem. Első héten még lehetőleg a hosszabb "túrákhoz" még használjak mankót is.
Végül egy nappal később, július 6-án vettem magamon elég bátorságot és legalább a házon belül megpróbáltam kicsit sétálni. A hálószobából lementem a nappaliba, az étkezőbe. Hát nagyon furcsa volt. Úgy mentem, mint aki tojásokon lépked, mert nem mertem igazán terhelni a bal lábam, mert nem bíztam eléggé abban, hogy gipsz tényleg stabil marad, hogyha terhelem. Ez még 3-4 napig így volt, még akkor is, hogyha házon belül és az udvaron mozogtam egy-egy kicsit.

Ezekben a napokban még rendszeresen mankóztam. Egyik mankóm a hálószobában az ágyam végén volt, míg a másik lent a nappaliban az étkező bejárata melletti fotel mellett.