Ez a nap volt egy újabb fordulópont. Ekkor indult táborba a nagyobbik öcsém (15) és a húgom (13), akiket el szerettem volna kísérni a buszhoz. Szóval ez volt az első nap a sérülésem után, hogy elhagytam a házunkat valamint a hozzátartozó udvart is. Ez volt a legfurább. Főleg, amikor a suli előtt találkoztam néhány osztálytársammal, akikkel együtt terveztünk néhány cserfességet a tábor ideje alatt, de ezt nélkülem kellett megtegyék. Jó érzés volt ugyan kimenni, de rossz érzés volt, hogy nem vehettem részt a táborozáson. (A szüleim kevésbé merték vállalni a kockázatot, hogy elengedjenek, mint én, hogy elmenjek)