A sérülésem 30., a gipszcserét követő (annak napját beleszámolva) 22. napján jött az igazi fordulat. Ezen a napon először mentem ki az utcára mankó nélkül. Bár ekkor még csak a faluba mentem be, de akkor is nagy szó volt ez. Az aznapi "sikereken" felbuzdulva, másnap a városba is bementem. Ott a barátnőmmel, az unokahúgommal, a barátjával és pár osztálytársammal találkoztam a városközpontba. Nagyon jó volt arra a néhány órára kiszabadulni otthonról. Bár igaz, hogy a gipsz miatt még korlátozott volt a mozgásom, de már egyre kevésbé zavart, hiszen a haverokkal lehettem.