A bátorság ugyan három nap után kicsit visszaütött, hisz kicsit túlerőltettem a lábam, így a következő kettő (vagyis huszonötödik-huszonhatodik) nap megint az otthoni pihentetésről szólt. De mellettem volt a barátnőm is végig, így könnyebben telt el, majd szombaton (július 31.) moziba vittem a barátnőmet. Aztán meghívtam fagyizni. Egyfajta köszönetképpen, hisz már 5 hete lényegében sehol nem voltunk.

Bevallom, hogy azért a moziba a sorok közötti távolság és a filmhossza kicsit kényelmetlen volt. Ráadásul még kinyújtani sem tudtam a lábam. Alig vártam, hogy vége legyen a filmnek és felállhassak. De még ez sem ment egyszerűen mert úgy begörcsölt az egészséges, vagyis a jobb bokám, hogy felállni sem tudtam a film után vagy két percig. Először azt gondolta a barátnőm, hogy színészkedem.