A gipszcserét követő ötödik napon történt egy fordulat. Anyuék elmentek bevásárolni, én pedig a nappaliban olvastam, amikor csöngettek. Én pedig elindultam mankó nélkül. Ezt csak néhány lépés után vettem észre, de nem fordultam meg. Innentől kezdve léptem át a félelmeim árnyékán, és bizony mertem terhelni a lábamat is. Persze csak korlátokkal. A gipsz korlátait is ki kellett tapasztaljam, merthogy lényegében ezekben a hetekben az én korlátaim is azok lesznek (vagyis most már szerencsére csak voltak).