A tévénézés ártalmas az egészségre: minden televízió előtt töltött óra növeli a halálos szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának, valamint az infarktus és agyvérzés előfordulásának kockázatát.

A televízió jóval nagyobb veszélyt jelent, mint azt gondolnánk, s ez a fenyegetés nem a rosszabbnál rosszabb műsorok miatt tapasztalható. Sokkal inkább a tévénéző passzivitása az, ami hosszú távon az élettartamot is jelentősen csökkentheti. Aki túl sokat bámulja a tévét, hamarabb is hal meg – mutatta ki egy aktuális tanulmány.

Tartós passzivitás

A veszélyforrást nem elsősorban a minősíthetetlen, vagy túlságosan felzaklató televízióműsor jelenti, hanem az, hogy tévénézés közben tartós passzivitásra vagyunk ítélve. „A túl sok ülés egész egyszerűen egészségtelen. Az emberi szervezet arra van kialakítva, hogy mozogjon, s nem arra, hogy órák hosszat egy helyben üljön” – magyarázza David Dunstan, az ausztráliai Victoriai Szív- és Érrendszeri- és Diabétesz Intézet egyik vezető kutatója, aki mindezt azután állapította meg kollégáival, hogy kilenc nemzetközi, a televíziónézéssel foglalkozó tanulmányt elemzett.

A tudományos értekezések analizálása mellett Dunstan és kutatótársai 8800 férfit és nőt keresett meg, hogy tévénézési szokásairól és általános életviteléről faggassák őket. Hat és fél év elteltével újra kapcsolatba léptek a korábban megkérdezettekkel, s megállapították, hogy minden tévé előtt töltött óra tizenegy százalékkal növelte az idő előtti elhalálozás valószínűségét.

A szív- és érrendszeri megbetegedés

Kialakulásának kockázata akár 18 százalékkal bizonyulhat nagyobbnak minden hatvan percnyi napi képernyőbámulás után. A daganatos megbetegedés okozta halálesetek is kilenc százalékkal gyakoribbak – ahogy arról Dunstan a Circulation című tudományos szaklapban beszámolt.

A naponta négy óránál többet a készülék előtt töltők körében a két óra alatt maradókkal szemben több mint kétszer akkorának bizonyult az elhalálozás esélye, az érrendszeri megbetegedés pedig mintegy nyolcvan százalékkal több esetben „találta meg” őket.

Egyik székből a másikba ...

Dunstan és kollégáinak megállapításai akkor is fennálltak, ha a tudósok egyéb tényezőket – mint például a dohányzás, magas vérnyomás, vagy túlsúlyosság – is figyelembe vettek. „A túlsúllyal nem rendelkező emberek esetében is óriási a túl hosszú üldögélés negatív hatása a vér cukor- és zsírszintjére” – részletezi a szakember.

„Sok ember számára a napi mozgás kimerül abban, hogy egyik székről a másikra ülnek, vagy az irodai székükről az autóba, majd otthon a tévé elé helyezik át magukat, s ez nem marad negatív következmények nélkül” – teszi hozzá.

Az anyagcsere-szakértő meg van róla győződve, hogy a számítógép előtti hosszas ücsörgés (amely a mai irodai munkák többségének megfelelője) ugyanolyan veszélyes, mint az állandó tévézés. Dunstan nézete szerint a sportolást mindenkinek be kell tudnia illesztenie napi programjába, aki egészségre vágyik, s amennyire csak lehet, kerülni kell a hosszas egy helyben való ülést, s utóbbival minden bizonnyal nem arra gondolt a szakember, hogy munkavégzésünket rendszeresen szakítsuk meg egy-egy cigaretta elszívása idejéig.

(forrás: sueddeutsche.de)