Interperszonális, személyközi helyzetben – a családban, ismerősök között, társaságban – többnyire felszabadultan viselkedünk, szabadon tudunk érzelmet nyilvánítani, az öröm, a bánat, a félelem, a harag kontroll nélkül kifejezhető.

Az alexitímiások számára azonban az érzelmek kifejezése, azok megélése, illetve megkülönböztetése is komoly problémát jelent. Képtelenek belső, lelki életük tartalmát embertársaik felé kommunikálni: akár a fájdalom, akár a boldogság, a mély emberi emóciók tudatos át- vagy megélése ismeretlen számukra. Másokkal leginkább hétköznapi, érzelemmentes témákról tudnak beszélgetni, magukhoz senkit sem engednek igazán közel.

Érzéketlenség és távolságtartás

Nem képesek a másik ember érzéseit átélni, empatikus képességük fejletlen, konfliktuskezelő stratégiákkal nem rendelkeznek. Zárkózottságuk miatt szűkebb környezetük is rideg, érzéketlen, távolságtartó emberként ismeri őket. A pszichés diszfunkció etimológiáját tekintve görög kifejezés: szó szerint az érzelmek kifejezésére alkalmas szavak hiányát jelenti. Érzelmekkel kapcsolatos nyelvi kifejezéstáruk szűkössége mellett pusztán a düh és a félelem bizonyos szintű leírására képesek.

Mivel az érintett nem észleli az alapérzelmeket sem, azokat kezelni is képtelen. A számára csupán feszültségként megélt helyzetből két módon menekülhet: vagy kilép a kezelhetetlen szituációból, vagy érzelemmentes indulati kitöréssel reagál.

Érzelmek helyett csak testi tünetek

A felfokozott érzelmi töltéssel bíró helyzetek fiziológiás reakciót váltanak ki mindenkiből: az alexitímiások azonban az emocionálisan felfokozott helyzetben csupán a testi tüneteket képesek észlelni. Az egészséges egyének a hirtelen fellépő testi változások pszichés hátterének mindig tudatában vannak: tudják, hogy egy adott helyzetben például az arc kipirulását, a fokozott verejtékezést az izgalom indukálja. Az alexitímiások ilyenkor csak a jelentkező testi tüneteket észlelik: esetükben a testi jelekről teljesen leválnak a pszichés tényezők. Érzelmeiket, lelki életük meg nem élt eseményeit egyértelműen testi tünetekben manifesztálják; nem is tudnak érzelmekről, csupán testi szimptómákról beszámolni. Nem véletlen, hogy az alexitímia jelenségének kutatása szorosan összefügg a pszichoszomatikus betegségek vizsgálatával.

Pszichodinamikai szempontból a jelenség hátterében tanult viselkedési minta állhat. Kisgyermekek esetében az érzelmi melegséget nem adó, az emóciókat mellőző, a kötődési igényt ki nem elégítő családi mintázat hajlamosít az érzelmek elrejtésére, az emóciókat kerülő énvédő mechanizmusokra.

(Orémuszné Kertész Tímea)