Veled is volt már olyan, hogy valamit csak azért tettél meg, mert a baráti társaságodban az menőnek számított? Sok fiatal például csak azért iszik vagy cigizik, mert egy közösség tagja akar lenni, és nem szeretné, hogy kiközösítsék.

Holott lehet, hogy a lelke mélyén nem is vágyik cigire vagy alkoholra. De vajon tényleg érdemes a beilleszkedési vágy miatt feladni az elveid, esetleg a személyiségedet?

Egyéniség és népszerűség - a kettő nem megy együtt?

Mindig, mindenhol, mindenkinek jót tenni. Ezt senki nem várja el tőlünk, csak így érezzük. Pedig lehetetlen. Valamit valamiért. Meg kell tanulnunk elfogadni, hogy sosem lesz mindenki jóban velünk és lehet, hogy társaid is többre értékelik, ha saját magad adod, és nem valaki másra akarsz hasonlítani. Vagy te is egy akarsz lenni a sok közül?

Például vannak olyan emberek (szép számmal), akik tényleg minden közeghez tudnak alkalmazkodni, olyanok, mint a kaméleonok, és szinte mindenkivel jóban vannak, de nincsenek igazi barátaik.

Ez nem feltétlen negatív, mert lehet, hogy valakinek tényleg ilyen a személyisége, de mégiscsak jobb különbözni a többitől. Ezt hívják egyéniségnek. Az ilyen embereknek egy közösség nem befolyásolja annyira a személyiségét, általában kevés barátjuk van, mert "megosztják” az embereket. Őket vagy szeretik, vagy nem.

Persze sokszor van úgy, hogy az egyéniség is kénytelen alkalmazkodni. Mert fontos az alkalmazkodásra való készség, de az egyéniség is, és ezt kell valahogy egyensúlyba hozni. Elég nehéz feladat, de nem lehetetlen!

Mindenesetre meggondolandó, hogy feladd-e a saját ellenérzéseidet a haverok kedvéért, ha a káros szenvedélyekről van szó. Ez nem azt jelenti, hogy sosem csatlakozol hozzájuk, ha buliba indulnak, de miért kellene versenyt innotok egymással? Vagy csak azért rágyújtanál, hogy ne üres kézzel állj mellettük, amikor mindannyian cigiznek? Ugye ezt te sem szeretnéd?

(KamaszPanasz - Sz.D.L.)