Anyám persze percenként hívott. „Hol vagy? Merre vagy? Mit csinálsz?” Én meg mondtam: „A társalgóban. A hallban. A könyvtárszobában. A recepciónál.”

Miért kényszerítenek hazudozásra?

Én olyan becsületes volnék, mint Csubakka, ha nem nyaggatnának. Megmondanám: „Beszélgetek az új haverommal. Várom a szerelmemet, hogy hazajöjjön: Felmászom a fára, hogy láthassam…” De ez nem működik, mert anya agyvize rögtön felforrna, ledobná a fedőt, és utánam zavarná apámat, aki akkor is megtalál, ha békává változom, és elbújok a mocsárban, mint a mesében.

A fáramászás nem volt olyan egyszerű, mint otthon. Gyerekkoromban több fáról is leestem, és így volt lehetőségem megtanulni, hogyan kell fára mászni. De az otthoni fák nem pálmafák. A pálma törzsén tíz méteren át egyetlen ág sincs, amire ráléphetünk. Mintha egy vastag, pikkelyes gerendára másznál fel. Vagy egy dinoszaurusz nyakára.

Mondjuk, én tesiórán elég könnyen felkúszom a kötélre, meg a rúdra, ha néznek a lányok, de az nem harminc centi széles!

Szerencsére a fa törzse ferde volt, mint akit pofán csapott egy vihar, és ott volt Gambó, aki megmutatta, hogyan kell a pálmára mászni. Ebben ő tanár volt, mert ahonnan jött, ott a hatéves kölykök már úgy pattannak fel a magasba a kókuszdióért, mint a majmok.

Tudom, szemétség benézni egy idegen ablakon. De a szerelmeseknek néha megbocsátják a bűnüket. Rómeó például leszúrja Júlia unokatesóját, Tybaltot, láttam filmen, de a lány annyira bele van esve a pubiba, hogy csak tisztességből haragszik, és nagy sikerrel megtartják a nászéjszakát.

Ez a sztori bejön nekem, pedig nem vagyok oda a klasszikusokért

Na, szóval felmásztam a pálmafára.

Fent elbújtam a hatalmas levelek között, már amennyire lehetett, és jól megkapaszkodtam.

A szobák ablakait általában mind bezárták. Gondolom, a légkondi miatt. Szerencsére az én szerelmemnél (az egyszerűség kedvéért nevezzük így) tárva-nyitva volt. Szellőztetett vagy bírta a meleget, nem tudom. Dánia északon van. Hideg ország. Elképzelem, hogy semmi meleg nem elég nekik. Ilyenkor nyáron lent délen, spanyoltól görögig bespájzolnak, ahogy gödi nagyi kifejezte magát, míg élt. Szóval:tartalékolnak.

Abból tudtam biztosan, hogy az ő ablaka van nyitva, mert láttam. Láttam őt. Egy nagy törülközőbe csavarva mászkált ide-oda, fésülködött, és gondolom, a tükörben nézegette magát, meg beszélgetett valakivel. Azt nem láttam, hogy kivel, de mikor megszólalt, oldalra pillantott újra meg újra. Abból lehetett tudni, hogy van ott valaki. Reméltem, hogy nem a magas szőke srác.

A karom reszketett. Nagyon megkapaszkodtam, mert éreztem, ha ledobja a törülközőt vagy lecsúszik neki akárhol, hát nemigen tudok uralkodni a biológián. Kimehet az izmomból az erő, lezuhanok, kitöröm a nyakamat. Azt a szégyent nem élném túl. Vagyis izé… Mindegy. Szóval nagy gáz lehetett volna.

Váratlanul megállt, és kipillantott az ablakon. Pontosan rám nézett. Egyenesen a szemembe nézett.

/…/

(Nógrádi Gábor - Lángoló nyaram részlet)