Amelynek a legszebb élőlényét Dorténak hívják, a legcsúnyábbat meg polipnak, kivéve, ha a polip Dorte, és engem ölel át. A sziget öblébe lassan úszott be csónakunk egy olyan keskeny résen, amelyen át egy jacht talán már be sem fért volna.

Körben körülöttünk a sűrűn nőtt fák, magas bokrok, indák zöld fala eltakarta a szárazföldet és eltakarta a tengert is. A víz olyan tiszta volt, hogy láttam a halrajokat, amint ide-oda cikáznak, lelassítanak, majd ismét felveszik az utazósebességet, és elhúznak alattunk. Ilyen lehetett a paradicsom, ahol Ádám és Éva nudiztak. Reméltem, kígyó nincs.

Theo kikötötte a csónakot egy fa törzséhez, aztán kiült egy zsombékra, és elővette a pipáját. Dorte meg én felvettük az uszonyokat. és már éppen a pólómat húztam le, amikor meghallottam a csobbanást. Dorte gyorsabb volt, mint én. És nem csak gyorsabb volt, hanem meztelen is. Láttam a testét elsuhanni a mélység felett.

Te jó ég! – gondoltam. − Akkor én se maradhatok gatyában! Az égés volna. De hát itt van Theo!

Aztán hirtelen az egész olyan természetes lett. Ha a nudin levetkőzünk ötven ember előtt, miért ne pucérkodhatnánk Theo előtt? Ő is ember. Ráadásul öreg. Egyébként is a pipájával volt elfoglalva, megtömte, rágyújtott…

Úgyhogy dobtam a gatyeszt, vettem egy nagy levegőt, és háttal a víznek átbuktam a csónak oldalán.

Van egy film, amiben egy csaj meg egy srác hajótöröttek egy szigeten. Láttam kétszer. Nagyon tetszett. Zöld öböl vagy mi a címe. Na, abban úszkálnak így a víz alatt. Aztán lesz egy gyerekük. De az a jelenet meg sem közelíti, amit az öbölben átéltem.

Igaza volt Dorténak. Csodálatos élmény! Világoslila kopoltyúval fehér halak raja úszott el kéznyújtásnyira tőlem. Sügérek voltak. És néhány kék pöttyös barna hal is menekült. Ezek nevét nem tudom, mert ilyet még nem ettem. Apró rákok lebegtek a fenék kövei között, és tengeri csillagok, csigák, kagylók hevertek a homokban. Láttam egy murénát is! Megismerem, mert Lenke nyanya mutatta egyszer egy könyvben, és azóta azon röhög az osztály, hogy Ketyóra hasonlít.

A legszebb hal számomra persze Dorte volt. Alig bírtam levenni a szemem róla.

/…/

(Nógrádi Gábor - Lángoló nyaram részlet)